Evangélikus egyházkerület főtanodája, Sopron, 1857
4 Jelenések könyve 3 rész, 8, 10, 11 vers. „íme adtam te elődbe egy megnyílt ajtót, mellyet senki bé nem zárhat: mert vagyon valami jó- „ság benned, és megtartottad az én beszédemet, meg sem tagadtad az én nevemet.-------Mivelhogy megtart ottad az én békességre intő beszédemet, azért én is megszabadítiak téged a késértetnek idéjéböl, melly az „egész világra következendő, hogy e földnek lakosai megkésértessenek. íme eljövök hamar, tartsd meg azt a „mi nálad vagyon, hogy senki el ne vegye a te koronádat.“ A mit az Isten sz. lelke által a sz. látnok a felolvasott igékben a filadelfiai gyülekezetnek részint elismerésképen, részint serkentésül mond, egészen alkalmazható a mi viszonyainkra, kér. gyűl. A filadelfiai gyülekezet kisded s csekély erejű gyülekezet volt; de állhatatosan megmaradt minden késértetek között a Krisztus evángélioma mellett, s megérdemlette azon dicséretet, mellyre a sz. látnok más tekintélyesebb gyülekezetek fölött érdemesíti ötét. „íme, úgymond, ajtót nyitottam előtted, hogy működhessél a Krisztus országának terjesztésében, s te ezen ajtót nem engedted magad előtt bezáratni. Csekély erőd daczára is hiven működtél ; azért íme én is megszabadítiak tégedet a késértetek időjéből, melly az egész világra következendő, hogy e földnek lakosi megkésértessenek.“ Valóban, csak a neveket kell felcserélnünk, s a sz. látnok szavai egészen minket íognak illetni. „Te soproni sz. gyülekezett, te dunántúli egyházkerület! az Isten neked iskoládban egy megbesülhetetlen kincset adott, s alkalmat nyújtott általa, hogy az ész világosságát, hogy a Krisztus országát terjesszed ; és te ezen kincset a legnagyobb veszélyek közt is hiven megőrizted; csekély erőd daczára is három századokon át a legnagyobb áldozatokkal fenntartottad, — sőt midőn annak létezését a legnagyobb veszély fenyegette, példás lelkesedéssel felkaroltad ügyét. Azért míg számos egyébb tanintézetei evang. egyházunknak részint pangásba jöttek, részint végkép elenyésztek, a tiedet nem csak megtartotta számodra , hanem uj szebb életre serkentette az Isten kegyelme.“ — De mig elismerését nyilványítja az Isten lelke a sz. látnok által a filadelfiai gyülekezet irányában, nem mulasztja el egyúttal buzdítani is azt a kitartásra. „Még nehéz idők várakozhatnak, úgymond, reád; azonban légy állhatatos, tartsd meg hitedet, hogy senki azon kincset, mellynek birtokában vagy, el ne ragadhassa tőled. íme én hamar eljövök, s megszabadítiak tégedet.“ Nem kell e ezen szavakat is, mint nekünk mondottakat tekintenünk? Nem várakozhatnak e még mireánk is nehéz késértetek, s nem lesz e nagy szükségünk a, kitartásra a hitben, hogy kincsünket, mellynek birtokában három századok óta megtartott bennünket az Isten különös kegyelne, megőrizhessük, hogy az továbbra is áldást terjesztve működhessék anyaszentegyházunk üdvére? Hogy pedig fennállhasson s áldással működhessék, komolyan el kell magunkat határoznunk, hogy részünkről is minden megtörténjék, hogy ezen tanintézetünknek mind belső szellemi iránya rendeltetésének megfelelő legyen, mind pedig külső létezése biztosíttassék. Mi birta atyáinkat arra, hogy ezen iskolát felállítsák? A józan vallásos míveltségnek akartak ők ebben egy ápoló intézetet létrehozni, melly az értelmi kiképzés mellett folytonosan a legnemesebbre, a legfőbbre, a mi létezik, irányozza az ifjúi kedélyt, hogy az a legmagasabb eszmékkel gazdagítva léphessen ki innen a világ munkapiaczára. Belátták ők azt, hogy csak az igy képzett férfiak képesek az élet bár melly munkatérén áldással működni, s akár mint családatyák, akár mint a közhaza polgári, akár mint az élet bizonyos szakában munkások, emberi magas hivatásuknak megfelelni, s csak az illyenek szolgálhatnak évan- gélmi anyaszentegyházunknak erős oszlopúl. — S csak mint illyen, mint a józan vallásosság ápolója, fog tanintézetünk továbbra is rendeltetésének megfelelni. Az értelem kiképezését akarjátok az iskolai nevelés egyedüli czéljául kitűzni ? szép, felséges czél! Mit ér az ember felvilágosodott értelem nélkül! — Úgy de okosság istenifélelem nélkül téli napfény éltető meleg nélkül. Az együgyüség sokat ártott már a világnak; de annyit soha sem, mint az okosság istenérzet nélkül. Adjatok egy nagy eszü, de vallástalan, s ennélfogva lelkiesinéretlen ember kezébe hatalmat, s az emberiség átkává tettétek ötét. A kedély mívelését teszitek az iskolai nevelés czéljává? Dicső czél! Az igaz, szép és jó iránti fogékonyság nélkül az ember nem él mint ember, nem érez mint ember, nem élvez mint ember. — De hol elégíttetik ki az igazság után szomjuzó lélek? Hisz minden tudományunk csak töredék, s visgálódásaink kéz-
