Evangélikus egyházkerület főtanodája, Sopron, 1857
30 járása hibás és igazságtalan lehet ugyan, de mi azt meg nem változtathatjuk; nem gondolni pedig a külföld rólunki véleményévél nem szabad; mert egyházunk átalakulási félben van, annak autonomialis alapja minden oldalról megingatva, egész Európa reánk függeszti szemeit: itt nem lehet, nem szabad oly lépést tennünk, mely által azt okozhatnék, hogy minden egyéb és pedig legszentebb és igazságosabb törekvéseink felett is pálczát törjenek. Ezen átalakulás folytán Gymnasiumunkban egy idő óta használt tanrendszerünkben változásokat akarunk tenni, mások is ugyan erre törekesznek, és talán méltán, mert úgy látszik, hogy a magas kormány kegyelmesen ki kívánja hallgatni véleményünket; de miképen tehetni fel rólunk, hogy nemes indoktól vezéreltetünk, ha épen azt tartanók nélkülözhetőnek, a mi európaszerte a tudományosság egyik fötényezője. Azt kívánjuk, hogy tanintézeteinkben a tannyelv a magyar legyen és pedig azért, hogy irodalmunk helyes kifejlődése biztosítva legyen; miképen akarjuk e czélt elérni vagy miképen akarjuk magunkat azon gyanú ellen biztosítani, hogy nem elég tiszta nemzetiség érzetétől engedjük magunkat elragadtatni, midőn azt akarjuk elvetni, a minek nélkülözhetlenségét a nyelv kiképzésére, nem csak a külföld számtalan tudósai, hanem hazánk legremekebb Írói is vallják és bizonyítják. Láttuk, hogy a Reformatio mintegy kiváltságos tulajdonává tette a protestantismusnak a hellen irodalom mívelését, mert ennek keblében egy lábon állott az a latin irodalom tanulásával, míg a katholika egyház ez utóbbit mintegy kiváltságosán mívelte. A mostani időkben a ka- tholika egyház, jól felfogván a kornak szükségét, szinte oly kiterjedésben karolta fel a hellen nyelv tanítását, mint azt bárhol a külföldi protestantismus teszi és ezzel e tekintetben már is versenyt fut. Mi magyarhoni protestánsok nem maradhatunk e tekintetben hátra, ha csak a protestantismus azon igényéről le mondani nem akarunk, miszerint az mindig a tudományosság és míveltség elöharczosa volt. Ezt érzi az egész protestáns haza, mert csak ennek lehet tulajdonítani, hogy bármerre tekintünk protestáns egyházunkban, sehol sem találkozunk azon véleménynyel, mely a hellen nyelv tanítása ellen panaszt emelne. Hazaszerte már sok elé- gületlenség nyilványult hírlapok utján a mostani tanrendszer ellen; de a hellen nyelv ellen sehol sem; annak helyeslésére ellenben már több bizonyságakkal bírunk, mert már is oly mozgalmak történnek minden kerületekben a hellen irodalom mivelődésének mezején, melyek a legszebb remények gyümölcseivel kecsegtetnek. De ha itt ott egyesek ellenkezőleg nyilatkoznának is, a mit a tények bizonysága szerint fel tenni nem lehet, nekünk jelen körülményeink között ilyen szózatokat, melyek a tudományosság szellemét elég híven nem pártolják, tekintetben venni nem szabad, minthogy azt a tanintézetek egymás közti szellemi s technikai visszony tiltja. Nem ismerjük egy tanintézetnek jövőjét sem, de annyi megtörténhetik, hogy a jelenleg nyilványossággal biró tanintézetek is ismét azon helyzetbe vissza ejtethetnek, melyben ifjaik kénytelenek lesznek máshol érettségi vizsgát letenni. Ezt lehetetlenné teszi azon intézet ifjainak, mely a hellen nyelv tanítását kevesebb órára szabja, mint máshol szabva van. Lehetetlenné teszi, hogy ifjaik általában más tanintézeteket is meglátogathassanak és más kerületekben csak ugyan óvakodni fognak valakit oly intézetbe küldeni, a hol a classicus miveltség el- hanyagoltatik. De szinte úgy lehetetlenné teszi az egyetemekeni tanulmányoknak haszonnali hallgatását is; mert a mint azok most rendezve vannak, ott is csak az haladhat sikerrel, a ki a hellen nyelv isméretében nem járatlan. Ha tehát valami, bizonyosan a hellen nyelv tanításának megszorítása az, a mi Magyarhonban bármelyik tanodának virágzását is a legrövidebb idő alatt tönkre teheti. Közel állunk tanodái átalakulásunk befejezéséhez, melynél tanrendszerünk szervezetére a véghatározat ki fog mondatni. Már több oldalról emelkedtek e tekintetben a legfontosabb nyilatkozatok, nem csak egyesek, hanem egész testületek részéről is. Minden arra mutat, hogy a magas kormány e nyilatkozatokat a vég- határzat kimondásában tekintetbe veendi. Reményijük, hogy magyarhoni protestáns egyházunk e tekintetben oly nyilatkozatot fog tenni, mely arra mutat, hogy haladni és a szellemi míveltségben fejlődni akar, nem oly nemzet példája szerint, mely rendeltetése czélját elég komolyan fel nem fogta, hanem hogy a humanitás czéljának megfelelhessen. S minő lehet e nyilatkozat? Nem lehetek oly szerénytelen, hogy a magam véleményét követésül kitűzzem, hanem azon tanintézetnek szellemét kifejezni, melyben működni szerencsés vagyok, szükségesnek tartom. A külföldön 6—8 órát szánnak hetenkint a hellen nyelv tanítására, Magyarhonban öt hetenkinti órát rendelt eddig a magas kormány, tekintetbe vévén, hogy itt több nyelvek tanulásával kell az ifjúságnak foglalkozzni, mint másutt. Mi, ha valami megszorításnak okvetetlenül történni kellene,— a mit bizonyos visszonyok csak ideiglene-
