Evangélikus egyházkerület főtanodája, Sopron, 1856
H mindennapi határon, látni kell másoknak a külömbféle viszonyokhoz alkalmazott eljárásait, hogy tudhassuk, mi jó mi liihás az eltérő nézetüeknél. Elétbe kell léptetni a sz. irás mondatát: 0- mnia tentate et quae sunt meliora tenete. A tanítás sikere előmozdittatik részint a tanári értekezletek, részint tapasztalatok által. Amazoknak főelőnye abban áll, hogy ugyan azon a téren működők egymással megösmerkedvén, kölcsönös jó tanácsokkal könnyítik a nehéz feladat megoldását; de valljuk meg őszintén, hány oktató képes a szűkkeblű önszeretetről lemondani és leplezetlenül nyilatkozni ? hány tanár kész felhagyni kedvencz eszméivel, hogy tiszttársai irányában csak annyira legyen szigorú, mint a mennyire ön maga irányában engedékeny szokott lenni? Au- sonius mondata: Ignoscas aliis múlta nihil tibi, gyakran csak puszta szó s a hol tanács-méltánylás volna a maga helyén, ott önhiedelmesen tanítani szeretünk! — A netaláni kétes sikernek okát ne másokban keressük, hanem minmagunkban, kik örömest tanítván, féltékenyen tanulunk. Hogyhogy, a tanító tanuljon? sőt még tán könyvet is vegyen, vagy a tanári könyvtárnak kártékony furdáncsa legyen? Magából merítse a tapasztalás kincseit s azon példabeszédben: hie Plato quies- cere jussit, imádja a tespedés s kényszeritett elszigetelés bálvány oszlopát? — Sokan találkoznak, kik eképen bölcselkednek, nézetük szerint nagy költséggel járván a józan okoskodás! — Másképen Ítélt a fentemlitett kerület, midőn az 1856-dik évi Május 30-dikán azt határozta: „üdvös következményt remélve onnét tanintézeteinkre nézve, ha nehány szakértő tudományos férfiak küldetnének némethonba szemügyre veendők az ottani iskolák szervezetét s állapotát, — Kolbenheyer Mór lelkész, Király József főiskolai, Pálfy József képezdei igazgató urak, neveztetnek meg olly czélból, hogy magok közötti egyetértés nyomán, közülök ketten e tudományos utazást meg tegyék, utazási költségük a kerületi pénztárból kerülendvén ki.“ — Illy eljárások dicsőitik a testületet, s bizonyítják, hogy az emberleti mivelődesnek csillaga új erővel kezd fény leni a keresztény nevelés malaszt- jának fénykörében! — Csekély tehetségeim, — attól tartok, — nem elegendők megfelelni e magasztos bizodalomnak, még is annyi bizonyos, hogy soha se felejtendem el azon jótékony benyomásokat, mellyek egész valómat villanyként felélesztették s új erőt öntöttek belém, hogy méltó s hálás gyermeke lehessek a nagylelkű kerületnek. Itt nyilik a tér, — a tapasztalás édeni mezeje, — induljatok kedves tiszttársaim a külföld felé; ne féltsétek a szent érzelmeket, mellyek titeket vallástokhoz hazátokhoz kötnek s ott méltányoljátok azt, a mi jó, szép, igaz. Emberek körében tökélyt ne keressetek, de hódoljatok elfogulatlanul a testvéri elösmérésnek, a keresztényi buzgóságnak, a szerény tudományosságnak. — Ti pedig lelkes pártfogói a tanintézeteknek istápoljátok a szüksorsu tanitókat, kik kincseitek felett magokat feláldozva őrködnek, legyetek azon, hogy lábaik járhassanak, szemeik láthassanak s kebleik buzgólkodhassanak az emberiség s utódjaitok javára és dicsőségére. Ezen kérésemet szivem vérével aláírom, mert, ha elhanyagoltatik a forrás, melly bennünket századok óta táplált, — tespedésnek, satnyulásnak, végromlásuak indulunk s majd porba dűl a vallásos tudományosság pantheona! — Ha rémleteseket mondottam, — bünbánatom tökéletes, — s a miveltség nemtője kegyelmes mosolygással szét oszlatandja tán aggodalmamat, melly epeszti ugyan, de egyszersmind emeli is keblement, midőn lelkemet kecsegtető reménnyel biztatja s a kedvezőbb jövőnek fénykörével árasztgatja. — Az 1856-dik évi Augusztus 9-dikén utitársammal, Kolbenheyer M. helybeli lelkész úrral Lipcsében voltam. Tudván, hogy az evangelismus egyik főoszlopa Grossmann Superintendens, a következő napon útnak eredend, őt haladéktalanul meglátogattam s benne nem csak a keresztényi szelidség de a tevékeny jótékonyság prototypusát is tiszteltem. Sok ezrek sziveikbe vésve van az apostoli férfiú neve; számos templomok és oskolák működésének emlék oszlopai, mert ő az, ki a Gustáv Adolf egylet malasztját bölcsen hintegetvén, isteni vallásunk tételeit tettel valósitotta. — A legmélyebb fájdalom megszállota szivünket midőn nem rég tudtunkra adatott, hogy Grossmann, e f. év. Junius 29-di- kén meghalálozott! tettdus élete 73 évig 7 hónapig és 20 napig tartott. Született Priesznitz helységben Camburg mellett. Atyja ugyan ott lelkész lévén, a kisdedbe oltotta a tevékenység magvait. Oskolába
