Evangélikus egyházkerület főtanodája, Sopron, 1856
12 lalandja el, közös anyánk, a föld, szünteleni körben mozog; a napot a setét éj, az éjt a rózsaszínű hajnal váltja fel; tavasz, nyár, ősz, tél mindig egyenlő rendben lebegnek el előttünk gyors szárnyaikon; a természetben sehol sincs megállapodás. Ejszakamerika déli részében Darien falva mellett olly tőidből, mellyen előbb a fenyő (pinus austrulis) sudár szálai nyúltak a felhők felé — egyszerre tölgyfák emelkedtek, Unger állítása szerint Gratz mellett az úgy nevezett császárerdöben fenyő erdőségek helyébe tölgy fák következtek (nem emberektől ültetve), mig ellenkezőleg némethon több helyein az előbb ollyannyira elterjedt tölgy fát, hogy kiválólag német fának szerették nevezni, a tűlevelűek mindinkább kiszorítják, de csak hogy ezredek múlva megint a terepélyes tölgynek engedjenek helyt. Az egész mindenség örökké változik. Csak egy a soha nem változó, egy az örökké maradandó: a törvény, melly szerint épen eváltozásoknak történniökkell, és a ki e törvényt aidta, ama nagy, öntudatos szellem, kit emberi ész fel nem foghat, emberi nyelv nem nevezhet. Ezredek ezredek után, ihilliardok milliardok után lesülyedtek a múltnak mély örvényébe, de 0 mindég ugyan az maradt, a mi volt; ugyan azon szent akarat, bölcs törvény szerint forog a világ most is, mint forgott milliomnyi évekkel ezelőtt s fog forogni milliomnyi évekkel ezután. 0 nála nincs változás sem változásnak árnyéka. Egyedül övé legyen a dicsőség! — Poszvék Gusztáv.
