Evangélikus egyházkerület főtanodája, Sopron, 1854
vés lisztet; a kisbabothi gyiil. 2 f. 15 kr. a nagybarátlii gyülek. 5 ft. 29 kr. a csikvándi gyülek. 9 ft. 40 kr. s V2 m. babot; a kis péczi gyük ll/2 m. babot. — A fej ér-esztergami esperesség 10 ft. Összesen 415 ft. 13 kr. conv. pénzben, 10 V2 mérő búza s 28 V4 mérő részint burgonya részint bab lencse s másnemű zöldség s főzelék. Több gyülekezetek részéről olly Ígéretet vettünk, bogy miután a felszólításnak bozzájok későn érkezte miatt az idén a tápintézet számára szedegetést már nem tarthattak, jövő évben fogják az áldott intézet iránti kész részvétüket tanusítni, melly szives ajánlat beváltásának annál bizo- dalmasban nézünk elébe, miután sokan jelentkeznek, kik a jövő évre a tápintézetbe felvétetni kívánnak, mig magára a tápintézetre nézve a körülmények legalább még eddig semmi kedvezőbb fordulatot nem vettek. És ugyan ezért midőn a tisztelt gyülekezeteknek s az ifjúság egyes lelkes pártfogóinak az intézet nevében ezennel buzgó hálát mondanék azon szeretetért s részvétért, mellyel a tápintézet s az által a szegényebb sorsú ifjúság ügyét Isten nevében felkarolták, nem mulaszthatom el egyúttal esdeklő szózatot bocsátani az intézet nevében azon gyülekezetekhez, kik e részben eddig közönyösöknek mutatták magokat, főkép pedig azoknak elöljáróihoz — mert hisz ha nem is egészen, de főkép még is ezektől függ a dolog — hogy a rendes évi járandóságokat, illetőleg hátramaradásaikat beszolgáltatni, ez által a szegényebb sorsú ifjúságon könnyíteni s egyházunk felvirágzását elősegíteni hajlandók legyenek. Szabadjon végezetül ide iktatnom egy tisztelt lelkész ur leveléből, mellyben gyülekezete kegyes adományát kezemhez szolgáltatta, a következő nyilatkozatot: „azon megjegyzésem“ igy szól, „mellyel a gyülekezetei adakozásra felszólítottam: miszerint azon férfi, ki mindig felejthetetlen maradand a gyülekezet előtt, sokszor hála könnyek közt megvallotta, hogy a tápintézetben nyert élelmeztetés egyedül tette reá nézve lehetségessé, hogy a lelkeket a szent evangeliommal táplálhatja s hogy vele együtt ezren, kik már elaludtanak, vagy még áldást terjesztve működnek az urnák szőlejében ugyan ezen vallomást tették, késztette kétség kívül gyülekezetem némelly tagjait, hogy még ezüst húszasaikat is oda áldozzák a szent czélra.“ Közli Müllner Mátyás, tanár s tápintézeti gondnok. 4
