Evangélikus egyházkerület főtanodája, Sopron, 1853
8 tatnak. Már a fentebbi hármas czélnak ezen eszközök általi elérése feladata a tanmódnak szabályok, példák s gyakorlat által; s ezen tanmód is, tekintve mind a fentebbi hármas czélt, mind az osztályok számát, olly tárgy avatottsággal s olly kimeritöleg fejtegettetik, mint ritka tan tervben. A rector által ajánlott s conventileg helyben hagyott tankönyvek, mellyekböl megláthatni, hogy mindegyik osztályban mi taníttatott: az első osztály számára: a donatus Rhenius vagy Alván szerint s Comenii orbis sensualium trilinguis; a második osztály számára: grammatica Rhenii, libellus sententiarum moralium és Comenii orbis pictus ; a har madik osztály számára: Rhenius vagy Melanthon grammaticája, Fabricii história sacra, Cicero levelei, s Ovidii tristium ; a negyedik osztály számára: Voss Gerhard, vagy Schwanengel rhetoricai compendiuma, Schaff János logicája, Weller Jakab görög nyelvtana, a történelemre tetszés szerinti kézikönyv, latin auctorok közül különösen Horácz s Virgil; a vallás oktatásban a két alsó osztályban Luther kátéja, a többiben Dieterici institutiones catecheticae szolgált vezérfonalul; a mennyiségtanra s a természettudományokra a kor szelleménél fogva kevés tekintettel voltak ; a magyar nyelvre minden osztályban különös gond fordittatott. Friedelius elgyengültsége következtében 1712ben nyugdijáztatott, miután már 1700 olta helyettesek (substituti) segédkedtek mellette a conventől húzott bizonyos fizetésért. Utódja volt a hires D eccard Kristóf János, a magyar Cicero. Balogh s Czenky hélyébe már 1709-benKövesdy János s Sárkány Endre lépett. A körülmények még nem engedték, hogy a tápintézet jótékonyságában több részesüljön tizenkét ifjúnál; pedig szükséges volt, hogy alkalmas ifjak segedelmezés álfal is serkentessenek a tanulásra miután az idők viszonyainál fogva olly gyérén szánták el magokat az ifjak a tanulásra, hogy már is érezhető volt alkalmas egyének hiánya mind az iskolákban, mind az egyházban. Ekkor támadt a lelkes s buzgó Kastenholz Endre, soproni lelkészben azon szerencsés gondolat 1717, hogy a Sopronban s annak közelében lakozó fő nemesség áldozatkészségét vegye igénybe szegényebb sorsú ifjaknak sege- delmezése s a tanulásrai serkentése végett. Nem várt siker koronázta a buzgó férfiú nemes fáradozását. Az első, kite nemes czélrai áldozatra bírt, Telekesi Török István, Egyed s Sz. András ura, a ki hat ifjúnak a maga költségén leendő eltartására ajánlkozott, egyért, egyért évenkinti 30 ftot fizetendő ; s hogy ezen fizetés holta után is járjon, az erre szükséges 3000 ftnyi tokét lefizette részét még 1717, a többit 1719-ben, csak azt az egyet kötvén ki magának, hogy holta napjáig ő nevezze ki a részesítendő hat ifjat. E szép példa csak hamar talált követőkre. Érdekes azon nemes lelkű ifjubarátok neveit megismerni, kik e nemes czélra évenkénti fizetéssel — még pedig kevesen 30 fton alul —járulni ajánlkoztak, s kevés kivétellel holtuk napjáig járultak is. Még 1717 fizettek az említett Török Istvánon kívül: gróf Auersperg Farkas Ágoston, Metternich született Regal Marianna grófné, gróf Regal, Budavár parancsnoka, Volkra Maria Sidonia grófné, (ez halála esetére biztosított évenkinti 30 ftot kamatozó tőkét is), gróf Kornfail, Rudolfi báróné; ezekhez járultak 1718 gróf Seckendorf tábornok évenkinti 50 fttal, gróf Wurmbrand Ján. Vilmos, Régal szül. Metternich grófné, Ostffy ’ Mihály, gróf Stein Henrik évenkinti 40, 1723 olta pedig 60 ftcal; 1719-ben hozzájok csatlakoztak ezen jóltevőkhez még: Lőffelholz báróné, gróf Windischgrätz Ehrenreich, Mandorf báró, Braun, ágens Bécsben évenkinti 50 fttal, s Laszberg gróf; a soproni Convent ezen czélhoz külön áldozott évenkint 50 ftot; s magaa derék Kastenholz is, hogy ne csak szóval buzdítson, hanem példájával is lelkesítsen, elől állott az adakozók sorában évenkinti 30 fttal. Ezen évenkinti adakozások megszűntek ugyan idővel, az adakozók részint meghalván részint máshová költözvén; de pótlékot nyújtottak az ez időszakban számosán lett tetemes hagyományok, mellyeknek czélja volt az ifjúság segélése. Az igy begyült pénzen eleinte lakás s élelem fogadtatott az ifjak számára; de midőn kisőbb
