Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1943

8 éppen nem azért forog veszélyben létünk, mert kevesen vagyunk, hanem, mert súlyunk oly parányi." Mivel a nemzetiség a lélekben, a szívben lakozik, azért „elidegeníthe telén sajátságunk, melyet tilos áruba bocsájtani." Nemzetiséget nem lehet csak úgy rákenhetni bárkire is, ki éppen kezünk közé jut, mint például meszet falra. „Nemcsak azért kívánja, hogy becsüljük mások nemzetiségét, mivel hatás ellenhatást, nyomás ellennyomást, erőlködés erőlködést szül, hanem, mivel másnak soha olyast ne tégy, mit tőle sem fogadnál örömest." Azután : az emberi nemet nem vak véletlen, de bölcs hatalmak irányítása szakítá külön nemzetekre, nemzetségekre, családokra. Éppen ezért : „Minden nemzet meg van hiva, habár mindegyik külön-külön úton is, hogy saját pályáján s saját minéműségében" szolgálja az emberiség egyetemes célkitűzéseit. így érthető, hogy „esztelen, természetelleni és szívtelen tett s égbekiáltó és az egész mindenség Bosszúját gerjesztő bűn egy nemzetnek a kiképződésre s az előhaladásra való őszinte törekvésiben rosszat látni, gáncsot keresni s ellene szegülni!" Ezért kéri a nemzetiségektől is, hogy ne akadályozzák a magyarság kifejtését : Nem, bizonyára nem azonegyügyért vív a magyar s a Magyarország egyéb lakosa. Mert, ha a magyar lesz a vesztes, veszti mindenét, veszti életét ; a többi pedig, ha ügye nem sikerül, nem vészit semmit, hanem csak száfnya szegetik, körme vágatik, (t. i. Hunián kívül is vannak rokon véreik), hogy a másét el ne ragadja. Ebből az folyik, hogy Hunnia határai közt józanul vívni a magyarság mellett : erény; ellene hatni pedig és üldözni azt, meg nem bocsátható vétek. Minthogy egy egész nemzetet megsemmisíteni Isten előtt, bizonyosan súlyosabb tett, mint egyes gyarló embernek megrövidíteni aránylag csekély pályakörét." Nem folytatjuk tovább. Azt hisszük, ezzel is eléggé sikerült bizonyítanunk, hoéy a magyarság, legalább is legjobbjaiban, még az egymásra törő nemzetiségi küzdelmek idején is megtalálta a megfelelő megoldási módot a nemzetiség és emberiség helyes összhangjára. A kiegyezés uri vezető rétege kimerült és erős idegen beolvadás következtében elvesztvén ősi, szinte ösztönös tulajdonságait, képtelen volt többé a nemzetet az ősi hagyományok szerint vezetni. Másrészt a Duna-medence nemzeti eszmétől felizgatott népei sem értették meg, hogy itt Középeurópában nem lehet nyelvnemzeit államokat létrehozni. Mégis hinnünk kell, hogy eljön az idő, ső(t talán már közel is van, amikor a Duna-medence, vagy még jobban kiterjesztve, egész Középeurópa egymásrautalt népei megtalálják közös céljuknak megfelelő közös utat. El kell jönni az időnek, mikor „a tejtestvérek nemzetiségének habja elforr" és keresik a közös aklot, a jogon és méltányosságon felépülő együttélés megfelelő formáját. (Németh L.) Mintha a mai háború is erre irányítaná a fejlődést. Nagyobb egységek, életképesebb alakulatok kialakítására van kilátás. „A tengelyhatalmak, éppen úgy mint az angolszászok, megegyeznek a feltevésben, hogy e háború után Európa mai nemzeti államok védvámhatáraira szaggatott gazdasági szerkezetét nem lehet többé fenntartani. Ezért a jcvő Európáját