Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1941

7 nekem kell majd megtennem, amit a legfönségesebb magyar nótában annyiszor énekeltetett velem : „Ha majd egykor kinn fekszem a pusztában, Jöjj el hozzám fekete gyászruhában ! Könnyeiddel öntözgessed a fejfámat ! Megköszöni bús lelkem^ ha feltámad." Még most is sugárzik rám kemény akaratereje : „A fönségest kell ebben érezni, sógor, nem a tragikust !" Ámde, Méltóságos Tanügyi Főtanácsos Uram, fáj nekem ez a fenséges. Milyen hirtelen össze tud omlani minden ! A test is, a lélek is ! Az a világos és gyakorlatias értelem, az anyagi dolgokban is oly céltudatos kemény akarat, az a másokon mindig könyörülő, c&ak önmagát nem kímélő szív ! Minden nagy hirtelenséggel a fejfád, a kereszted tövébe omlott. Nagyon fáj, hogy búcsúvétlen lelkeddel majd csak a feltámadásban találkozhatunk. Hazafelé nagyon kedvelt idézetével vigasztalódom : „Nem hal meg az, ki milliókra költi dús élte kincsét . . ." Pálií Lőrinc.