Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1941

50 rolynak és Kremszner Eriknek, akik a mult nyáron a Bácskába visszatelepített csángók közt tartott táboron vettek részt és végeztek ott jó munkát. „Majd kegyeletes szavakkal emlékeztünk meg Pinezich Ferencről, a csapat volt tagjáról, aki az oroszok elleni gigászi küzdelemben hősi halált halt. Egy perces néma vigyázzállásban tisztelegtünk e hősünk előtt, aki valóban hű maradt az Asztrik névhez és kötelességét még élete árán is híven teljesítette. Requiescat in pace !" Ekkor mutatkozott be új csapattisztünk : Sarlós Engelbert tanár úr, kit szeretettel köszöntöttünk. Dec. 6.-án a Kormányzó úr névnapján kis ünnepség keretében emlékeztünk meg arról, ki nehéz időben bölcsen kormányozza nemzetünket. Utána a Mikulás is megjelent és kiosztotta a „jutalmakat." Megtartottuk a szokásos karácsonyi ünnepélyünket is. „Felbuggyan ajz ajkakon az ősi, karácsonyi ének : „Menyből az angyal ... A lobogó gyertyácskák különös árnyékot vetnek az arcokra ! És ezek az arcok ! Megmagyarázhatatlanul áhítat ömlik el rajtuk, és azt hiszem, valóban közénk jött a kis Jé^us." Megemlékeztünk az orosz front értünk harcoló katonáiról, akiknek köszönhetjük, hogy békében ülhetjük meg a szent ünnepet. Még egy kedves meglepetés volt : „Nyílik az ajtó ! Belép . . . a Priszka ! írd és mond és olvasd : Priszka ! Jó ég ! Mióta nem láttuk kedves csapattisztünket e bolthajtásos, ősi falak között. „Vigyázz !" Ezalatt a Priszka is jelentkezik a parancsnok úrnál, és engedélyt kér a csapat munkájában aktive résztvehetni. Majd körülnéz. Kevés ismerős arc ! Hiába, múlik az idő ! Csak minket, a felsősöket és néhány kisebbet ismer ! De karácsony lévén, nem jött üres kézzel. A csapat alapító parancsnokától, Horváth Detre parancsnok úrtól hozott számunkra igen értékes feljegyzéseket és fényképeket. Nagyon hálásan köszönjük, és ez úton is tolmácsoljuk köszönetünket e régi, szép „feleletekért". Jan. 22.-én örömmel üdvözöltük a „Prohászkáért" mozgalmat. Többek közt ezeket írtuk : „Az új idők legnagyobb, fáradhatatlanul Istenért és a hazáért dolgozó apostolának megdicsőüléséért folyó búzgólkodásban csapatunk a nagy püspökhöz fűződő személyes kapcsolata révén különöskép örömmel vesz részt. Boldog emlékű püspök atyánk ugyanis 1923, VII. 3.-án meglátogatta csapatunkat, és megszentelte otthonunkat. Otthonunk falán elhelyezett keretben büszke örömmel őrizzük ezen látogatása alkalmával számunkra írt kedves emléksorait, melyekkel a „cserkész" szó értelmét magyarázta meg nekünk. Csapatunk II, raja is az ő nevét viseli. Otthonunk egyik legszebb dísze az Ő lelket sugárzó arcképe. „Szentáldozásainkat, önmegtagadásainkat és imáinkat ajánlottuk fel boldoggáavatásáért, és azért, hogy a Prohászkás lelkület első sorban bennünk, azután minden magyarban életté váljon." Február 3—11, szénszünet. Csapatriadó volt. Itt hangzott el a kijelentés, hétfőn csapatkirándulás Brennbergbányára, hol hócsata lesz !