Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1940
54 sar. befutott minden örs és együtt volt az egész csapat. Épp az újoncok futottak be legutoljára, de dicséretükre legyen mondva, útközben jó munkát végeztek: Helyreállítottak két hidat. Megvártuk, amíg ők is megebédeltek. Ezalatt a magas vezetőség két részre osztotta a csapatot. Az egyik rész, a kékek fővezére a Supi, a sárgáké meg a Franci (Wayán) lett. A sárgák főhadiszállása a Ferencforrásnál lévő kunyhó, a kékeké pedig a Gyertyánforrásnál található lett. A kékek elvonultak és vihar előtti csend ült el a vidéken. Én magam kék voltam. Hogy a sárgák mit csináltak ezalatt, azt nem tudom, de hogy alig lépett életbe a hadiállapot félháromkor, engem rögtön lekiabáltak. Mint a legelső hősi halottnak, aztán már volt alkalmam bekukkantani a titkok mögé. A sárgák csak az újoncokat hagyták a vár védelmére, a többiek támadásra indultak a Gyertyánforrás ellen. Ezalatt a kékek szintén megindultak a Ferencforrás felé, egy örsöt hátrahagyván a várnál. A baj ott volt, hogy a kfét támadó csapat szépen elke1 rülte egjmiást s a kékek -nagyon szétszóródtak útközben. A kis újoncoknak nem volt más dolguk, mint egyenként leszedni «az, itt-ott előbukkanó kékeket. Egy kék (Büki Kari) azonban bejutott a sárga fellegvárba. Egymásután jöttek a halottak. Fél 4 órákon aztán lefújták az egészet. A Gyertyánforrásnál azonban nem hallották és mikor odamentem, hogy visszahívjam őket, még javában állt a harc. Azaz hogy akkor már kezdett eldőlni, mert kék már csak magnak maradt mutatóban. Akár hogy fáj a szívem, de meg kell állapítanom, hogy a sárgák fölényesen nyertek. No, de több is veszett Mohácsnál. Mikor már együtt volt az egész csapat elvonultunk egy kis tisztásra, hogy a kirándulás tulajdonképpeni célját végrehajtsuk. Milyen fenséges, felemelő pillanat volt! Messziről dörgött és villámlott s előttem, a kis 'újoncok teszik a szent fogadalmat. A jó Isten és parancsnokuk kezébe. Milyen büszkén csillogott a liliom a homlokukon. Hiába volt borús az ég! Adja az Isten, hogy az élei villámlásai közt is épp olyan büszkén emeljék magasra a liliomot, mint ahogy akkor tették. Akkor jó cserkészek lesznek és jó munkát fognak végezni! A Himnusz hangjaival zártuk be a kis családias ünnepélyt. Ezután megint minden örs külön-külön, arra, amerre akart, hazasietett. Hiába siettünk, azonban, nem lelt eső. Az erdőt csakhamar itt-ott vidám nótaszó verte fel. Egy szép nap emlékével mentünk haza.« 1940 szeptember 22. Alakuló gyűlést tartottunk. Uj célok, új remények villa»«ak fel. Megállás nincs, valami hajt mindig tovább. Azok az utak, amelyeken a cserkészet tovább halad, változhatnak:
