Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1939
18 XIII. Erkölcs-fegyelmi és egészségi állapot. Vallás-erkölcsi nevelés. Az 1934. évi XI. t.-c. megkívánja, a tapasztalat meg évről-évre világosabban mutatja, hogy a középiskola nevelő-iskola legyen, mety vallásos alapon erkölcsös polgárrá neveli a tanulót. Ezért — ősi hagyományainkhoz híven — a szokottnál is r.ngyobb gondot fordítottunk ifjúságunk vallásos és erkölcsi nevelésére. Az utóbbi az előbbi nélkül úgysem lehetséges. Egyesek számára talán meglepően hangzik, hogy napjainkban, midőn lehetetlen nem tapasztalni a vallásos élet elmélyedését, midőn lehetetlen észre nem venni azon határozottan vallásos alapon építeni akaró mozgalom előretörését, mely az önálló szellemi-lelki vilár tagadását bátran, biztosan és jogosan tudománytalannak bélyegzi, mikor okvetlenül látni kell, hogy a hatalmas megrázkódtatások megdönthetetlenül igazolták lehetetlenségét ama balhiedelemnek, mintha az emberi kultúra tisztán technikai és tudományos alapon is meg tudna állani: a vallásos és erkölcsi nevelés hangsúlyozott voltáról beszéltünk. De ne csodálkozzunk ezen! Mert bármennyire bizonyos is, hogy az említett balhiedelmek felett — az ugyancsak említett hatalmas megrázkódtatásokban — tartott világítélet folytán, mely Bábel tornyának ledőlésére emlékeztet, a láthatatlan világ, az erkölcsi világrend valósága ismét hatalmas irányító erővel lép be a látható világba s megrázóan legyűri a csak láthatóhoz és foghatóhoz kötött életmagyarázatot: mégis sokan vannak, kiknek lelkében még ott él a kevély tagadás, s e tagadásban nem egyszer szellemi vezéreink járnak elől. Ma, midőn felnőtteink között sokan a vallási kérdésekben a legellentétesebb és legmélyebb véleménykülönbségeket »vallják, a vallásosan nevelni akarónak helyzete még mindig igen nehéz. Mert mi a vallásosan nevelő törekvése? Az, hogy bizonyos igazságokat úgy állítson tanítványai elé, mint az élet fundamentumát, mint a bizonyosságok bizonyosságát. Azonban ugyanezt az igazságot sok oldalról támadják, vitatják, nem egyszer gúnyolják, s mint kultúrellenes képzetet» félretolják. Hogy a reánk bízott ifjak céltudatos, mélyen vallásos lelkületű, igaz katolikusok legyenek, kiknek lelkéhez közel áll az isteni let és élet valósága, mely legbensőbb meggyőződésünk és minden cselekedetünk zsinórmértéke, azért minden buzgalmunk odairányult, hogy átéljék*!! megfeszített Krisztust, mint minden nehézség megoldását, mint feleletet minden létkérdésre. Igyekeztünk állandóan éb-