Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1939

9 épületet ismét újjáépítették. Ezek a törvények intézkednek az alkotmány helyreállításáról, az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről és a kormányzó megválasztásáról. Fontosabb törvényalkotás az 1925. évi XXVI. t. c. az országgyűlési képviselők választásáról, majd az 1926. évi XXII. t. c. életrehívta az országgyűlés felsőházát. 1937. évi XIX. t. c. kiterjesztette a kormányzói jogkört. És így tovább is mehetnék azokon a fontos törvénycikkeken, amelyek Horthy kormányzósága alatt láttak napvilágot. Hazánk helyzete ezen húsz év alatt a külfölddel szemben is javult. Az első diplomáciai természetű segítséget Magyarország 1921 őszén Olaszországtól kapta. Mialatt Velencében Olaszországgal Sopronnak és környékének területére kiterjesztett népszavazás módozatairól tárgyaltunk, a csehek azt követelték, hogy közvetlen kapcsolatot kapjanak Magyarországon keresztül a délszlávokkal. Olaszország nagy vezére, Mussolini ezt a «szláv korridort» megakadályozta. Sopron és környéke visszatért az anyaországhoz, s erről az 1922. évi XXTX. t. c. felemelően emlékszik meg. A magyarság erejének teljes felhasználásával vezette kormányzónk országunkat 1938 őszén a revízió útján. A trianoni békében az ú. n. cseh-szlovák államhoz csatolt magyarlakta területek és Kárpátalja birtokbavételével területe 25 %-ával gyarapodott csonka hazánk. 24.000 m

2 kiterjedésű ősi magyar föld és több mint 1,600.000 lélek került vissza az anyaországhoz. Ez a húsz éves országépítés egyik legkimagaslóbb teljesítménye. Ismét Pethő Sándor beszédjéhez térünk vissza, amelyben azt mondja, hogy bizonyára nincs itt még az ideje, hogy Horthy Miklós szolgálatának és országlásának értékeléséről mondjunk bírálatot. De önmagában ;az a tény, hogy országló emberének tekintélye, népszerűsége és nimbusza a húsz év koptató erejét nemcsak hogy kiáltotta, hanem a nemzet közkincsévé lett, mutatja, hogy a harcot jól megharcolta és a pályát jól rrfegfutotta. Húsz év távolából mi is kérdezhetjük a nagy német történetíróval, Mommsennel, vájjon lehet-e szebbet, igazabbat és teljesebbet mondani egy emberről, mint azt, hogy amit mint ifjú ideáljának választott, ahhoz mindvégig hű maradt, abból mitse kellett lealkudnia s mitse kellett feláldoznia? «0 ma a haza atyja, igazi páter patriae, aki a katonai gloriozus koszorúja mellett méltán viseli halántéka körül a corona civilis-t is.» Ha nem háborogna felettünk és mellettünk az élet viharos tengere, ha nem élnénk ilyen válságos időket, országra szóló ünnepségek hosszú sorával fejeznénk ki hódolatunkat, örömünket Horthy Miklós iránt. De, amint éppen ő figyelmeztetett kéziratában: «Ma komoly időket élünk, amidőn mindnyájan együtt örülünk és együtt