Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1937

15 VII., Pleininger V. o. t. Haydn: Menuett A-dur szimfóniájából részletet játszottak. 6. Szózat. Márc. 15-én: 1. Himnusz 2 és 5. szám: Részletek Kálovich: Hunyadiak c. diákoperettjéből. Előadta az énekés zenekar. 3. Ünnepi beszéd. Mondta: Bögöthy Lajos VIII. o. t. 1. Petőfi: Nemzeti dal. Szavalta Mersich József VIII. o. t. 6. Hiszek egy. Istenben, hiszek egy hazában. Énekelte az ifjúság. A jókedv és móka jegyében «zajlott» le (a szó szoros értelmében «zajlott»... A tapstól t. i.) az önképzőkör farsangi vidámsága, melyet közkívánatra a tanulók szülei és hozzátartozói előtt is meg kelleti ismételni. Peterdy ödön VIII. o. t. szellemes konferálása volt a keret, melybe sziporkázva illeszkedtek bele a jobbnál-jobb számok: Richter Ervin VIII. o. t. és Szép Iván VIII. o. t. Angyalföld c. rablóhumoreszkje, Dorosmai Imre VIII. o. t. fűzfapoétája, az ezermester és minden számban szereplő Szabó Gida VII. Oy t óbudai Juliskája, a cigány és sramli zene versengése az elsőségért, az állalquartett, a Szolnoky-féle tánccsoport kitűnő számai, a revűmutatványok stb. A hangulatból következtetve az okra; az előadás igazán jól sikerült. Éppen ellentétes légkörben folyt le a Ballagtató-gyűlés a maga komolyságával és meghatódottságával. A Kör ezidén már délelőtt kezdte a ballagás rendezését. A VIII. osztály a felvirágzott tanteremben gyertyafény mellett temette az utolsó órán a nyolc (itt-ott kilenc, sőt egy évtizedes) esztendő örömeit és bánatait. Hálaadás után szalamander meneteléssel a Ballag már a vén diák örökszép, avulhatatlan hangulatú melódiái mellett égő gyertyával a kézben a ballagó vén diákok végigjárták az összes tantermeket és előadókat, hogy felújítsák a szép emlékeket és magukkal vigyék vigaszukat az életbe. Azután a Kör sorfala közt összeölelkezve a templomba vonultak, ahol szívből jövő hálaadás után elénekelték a Szent Imre-himnuszt, a Boldogasszony anyánk c. éneket, a'magyar és a pápai himnuszt. Utána jött a délutáni gyűlés, mielyen Lichner Aürél VII. o. t. búcsúztatta feltűnően maigvajs és lendületes beszédben a ballagókat, akiknek nevében Peterdy ödön VIII. o. t. mondott igazán szívbemarkolóan szép köszönetet. A VIII. osztály megérdemelte a kedves ünneplést, mert az önképzőkör történetébe derekas munkával írta be piros-betűs ünnepélyességgel a nevét. Szeretnénk ezt egy szebb és tartalmasabb élet jól sikerült preludiumának hinni... «... Isten veletek, cimborák!...» A történelmi szakosztály keretében a tagok a város műemlékeit tanulmányozták, hogy egyrészt az érdeklődésüket erősítsék, másrészt pedig, hogy a «civitas fidelissima»-t egyre jobban megszeressék. 01-