Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1936
8 már nem olyan «jámbor», mint kiskorában. Tévedés volna az ilyen jelenségekből rögtön a kamaszkor vallástalanságára következtetni. A mindent lebíráló, némelykor a legszentebb vallási igazságokat sem kímélő hang legtöbbször nem annyira az ifjú lélek természetes hangja, mint inkább fejlődési adottságaik velejárója; néhány év múlva úgyis alább adják ezt a tónust. Máskor meg az úgynevezett vallástalanság és kételkedés nem egyéb, mint a gyermeki hit átalakulása az ifjú hitévé. Először csak félénken szólal meg a kétely az ifjú lelkében es iparkodik azt kizavarni a fejéből. «Krisztus csodáit — írja egy hatodikos gimnazista, — próbálom magamnak észszerűen megmagyarázni. Ügy gondolom néha, hogy Krisztus fakír volt. Gyógyításait, csodáit szuggerál ássál végezte. Azt gondolom, hogy a lourdesi csodák is csak ilyenek. Riadva ébredek fel az ilyen elmélázásból és iparkodom magamat meggyőzni az ellenkezőről. Rágondolok a kafarnaumi százados szolgájának a meggyógyítására, a vakon született meggyógyítására, az Űr Jézus feltámadására, amit mégsem tudok hipnózissal megmagyarázni. .. Nehezen tudom gondolataimat papírra vetni, amelyek össze-vissza kavarognak fejemben. Máskor nem is mertem ilyen dolgokra gondolni. Most is aggódva írtain le, mert attól félek, hogy hitetlen vag3^ok. Vigyázok, hogj^ ezen gondolatok ki ne szivárogjanak belőlem,, nehogy társaimat megingassam hitükben». Később a kételkedés erősebbé válhatik, amelyet legtöbbször fűt az egyre erősebben ébredő és követelődző nemi ösztön tüze. A tapasz L talat azt mutatja, hogy ha egy kamaszfiúnak igazán komoly hitbeli nehézségei vannak, azok nagy ritkán mozognak az értelem területén, nem a Hiszekegy »-ben van a nehézség, hanem a Tízparancsolatban, ott is főleg a VI. parancs terén. Bizony, ha valaha, hát e korban van szükség erősítő és felemelő ideálokra és a minél kisebb korban begyakorlott erős akaratra! line, a serdülőkor lelki világának legjellegzetesebb vonásai. A serdülőkorban kell átültetnünk a fiuk lelkébe a legnagyobb értékeket: a tudást, az úri egyéniség vonásait, a lelkiséget és a komoly, férfias vallásosságot. Ezen értékek kialakításában segítik egymást: az Egyház, az iskola és a szülők. Ezek eredményes és felelősséges nevelői munkájának egyik szükséges előfeltétele a serdülőkor fejlődési adottságainak számbavétele és megértése, amit fentebb legáltalánosabb vonásaiban igyekeztünk megrajzolni. A serdülő ifjú erkölcsi egyéniségének alakításában a te r m és ze tes eszközöknél is fontosabbak a terínéjszetfeletjti ek, amelyek a szentségekből: a serdülő számára főleg a bűnbánat szentségéből és az Eucharisztiából áradnak. Krisztushoz vezetni az ifjúságot! —, ez a flbencés nevelés egyik alapgondolata. Ha a
