Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1935

210 felépül az őrsi tábor, állnak a sátrak, épül a kapu, készül a kereszt, azi árbőcon pedig méltóságteljesen emelkedik felfelé az őrs szimbóluma: az őrsi zászló. A fiúk keze ég a munkától. «Épül a tábor! Sebaj! Csorog a veríték, liheg a mell'/ Mindegy, a tábornak állni kell!» (Sík S.) Azt hiszem, a fiúk életének legszebb, leggazdagabb emlékei ezek az őrsben eltöltött órák, melyek a fiúk egész életére kihatnak. A cserkészetnek az őrsben először csak megsejtett, később megérzett, majd átélt nagyszerűsége. A tábor pl. közvetlen, családi otthonná válik. Birodalom, mely az őrsé, sajátmagunk főzte ebéd, csobogó patak kristálytiszta vize — a nagy kirándulásoknak romantikája. Itt lopódzik a fiú szívébe észrevétlenül a természetszeretet, az együttérzés, az összetartozás, a bajtársiasság csírája. A fiú beleolvad atz őrsbe, ahol tui a többiért dolgozni, egymásért élni. Itt nincs egyéni érdek, itt csak mindnyá^ junk közös érdeke: az őrs érdeke létezik. A fiú a legnagyobb lelkesedéssel megy neki az ilyen munkának, hihetetlen teljesítményekre képes. És mind'ez az őrsben, az őrssel — és az őrsiért. Azt hiszem, itt érik csendben a fiú férfivá, itt kezd egy egészséges nemzedék a társadalom hasznos tagjává válni. De térjünk vissza az őrshöz. Este van. Kemény

r munka végeztével a fiúk összefont karral úlnek a tűz körül. Belenéznek a pislákoló parázsba. Érdekes így nézni a lángok játékát, a titokzatosan megvilágított fákat, a néma környezetet. Aztán az egyik elkezdi dalolni, az őrs pedig folytatja: Bánk borítja fátyolát fi csendes alkonyat, elpihent a kis madár a fáradt lomb alatt, Szellőszárnyon küld sóhajI a néma messzeség, Bánk tekint csillagszemével a jóságos ég.. (Zerge-őrs.) Színfoltok a Szent Asztrik csapat életében. «Aki a cserkészetet csak messziről ismeri, aki a cserkészetet csak akkor veszi észre, amikor a fiúk árvalányhajas kalappal, vidám énekszó mellett vonulnak végig az utcán, az könnyen tévedésbe eshetik s azt gondolhatja, hogy a cserkészet csak játék, a legjobb esetben egészséges sport Van benne mindkettőből, de lényegében kemény és komoly munka.» (Grősz József felszentelt püspök szavai a szombathelyi 48-as cserkészek avatásán. M. Cs. 1936. 16. sz.) 1. A mult nyáron az egész cserkészvilág érdeklődése és figyelme a lengyel Spala felé fordult. Ide gyúlt össze a lengyel ifjúság színe-java nemzeti jamboreere Csapatunk is képviselve volt a nemzetek nagy találkozóján és személyükben az ítthonmaradottak is boldog gyönyörűséggel láthatták «a lengyel cserkészeket, a lengyel ifjúságot, Pilsudski fiait, országépítő akaratukat, nemzeti hitúk ragyogását szemükben.» (Teleki Pál gr.). Csapatunk fenntartja és ápolja a Magyar-Lengyel Cserkészkör gondolatát és ennek aktív tagja. A spalai nagy napok befejeztével csapatunk egy tagja a svéd nemzeti nagy táborba utazott és Ingarőben képviselte a 64-eseket. 2. «Köszöntlek benneteket, ifjú katolikus cserkészvezetők, akik nagy lelkesedéssel és üres zsebbel, de teli lélekkel dolgozni akartok a Tábor keresztjén. Sohase engedjétek megtölteni a zsebeteket és kiüresíteni lelketeket.» Ezek voltak az első szavak, amelyeket b. e. Mattyasovszky Kasszián bencés főparancsnok írt a katolikus cserkészvezetők Táborkereszt c lapjának homlokára. Csapatunk abban a ritka és csaknem páratlan helyzetben van, hogy az intézet színkatolikus ifjúságából alakul a tisztán katolikus összetétele. Kész örömmel és lelkesedéssel csatlakoztunk tehát a katolikus Táborkereszthez és 90 csapattal annak kiadói közt szerepelünk. És a Táborkereszt fedőlapján, minden hónapban az első sorban ott szerepel a 64,