Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1935
87 ketten, akik megismerték a pápai nuncius bécsi börtönét, mert makacsul ellenszegültek neki egy győri perükben és azt az érdekes jogi felfogást vallották, hogy magyar papnak bírája csak az ország határán belül működő és elismert magyar bíróság, legfelső fokon pedig a király lehet. 5 2 A 17. század magyar perrendtartásának útvesztőjében joggal lehetett attól tartani, hogy eltéved benne az igazság, vagy a lassúság miatt elalszik. A püspök az igazság és az egyház valóságos szükségletei harcosának hitte magát és mint püspök, főispán és földesúr a jogi formák ellen is érvényesítette akaratát. A földesúri szomszédság címén foglalta el az esztergomi egyházmegyében levő pataházi protestáns imaházat 1639-ben, főispánsága jogcímén akadályozta meg, hogy a győrvárosi nemeseket személyi ügyeikben is a maga úriszéke elé idézze a káptalan, püspöki hatalma jogán járt el rövid úton egyházi ügyekben vagy egyházi személyek ellen. Igaz, hogy más téren meg a kánoni jogszabályok szigorú érvényesítésére törekedett. A gyóntató jog és a plébánosi jogkör gyakorlását még kedvelt jezsuitáinak sem engedte meg, ha előzetesen nem kértek és nem kaptak tőle engedést. A kegyúri bemutatás, a püspöki kinevezés és szabályszerű beiktatás nélkül munkábaálló lelkipásztorokat is azonnal elérte lesújtó keze. Ha püspökségét jogi sérelem érte, azonnal felszólalt még a király, vagy a nádor ellen is. Ez a törvényes út kikerülése egyébként nem egyéni jelenség Draskovichban, hanem általános jelensége korának. A káptalan ugyanígy járt el azokkal, akik<kel meg tudta tenni. Ezek után nem tűnik fel olyan kíméletlennek Draskovich erőszakos eljárása, különösen akkor, ha tudjuk, hogy a káptalan minden kérdésben következetesen szembehelyezkedett vele. Lehet, hogy ezt akarta megtorolni azzal, hogy bár Gody Imre hitehagyásával a káptalani stallumok dolgában a régi állapot helyreállott, mégis azzal lepte meg a káptalant, hogy 1641. január lö-én az 1598. óta üresedésben hagyott káptalani stallumokból kettőt a kanonoki testület érthető zúgolódása ellenére betöltött. «Multiplicavit quidem gentem, sed non multiplicavit laetitiam», — mondta a káptalan. de Draskovich intézkedését később a felsőbbség is helybenhagyta. A káptalan tagjainak gyarapításával 'azonban nemcsak büntetett, hanem egyúttal megoldotta a közös zsolozsmázás kérdését is, mert eddig az volt a kifogás és mentség annak elhanyagolására, hogy az egyházi, országos és gazdasági ügyekkel elfoglalt kevés kanonok nem tudja azt végezni, a káplánokat meg, akik a plébániai teendőket 5 2 L. Gy. K. O. L. Ctheca: XIII., n.. 448. Bényi János 1647. január 20-án érdekes levélben számol be a káptalan egy peréről. A győri káptalan jogi véleménve szerint «nagyobb az őfölsége parancsolatja, hogy sem az nunciusé», és a nuncius ítélete csak a «nuncius neve alatt költ héjába való scartbeta». Ebben az ügyben a nuncius lecsukatta Bécsben Bényi püspöki helynököt és Marianit, kiket Lippav kancellár közbenjárására a király szabadított ki.
