Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1935
76 kező évben pedig Vasváry György nagyprépost és 1638-ban Wrach'evich Farkas éneklőkanonok meg az öreg Altabak János húnytak el. Ezek helyét Káldy Mihály soproni plébánossal, Csákány János vasvári kanonokkal, Alberti Prym Márton udvari káplánjával, Sobry Márton felsőőrsi prépost, volt szombathelyi, később szempci plébánossal és Mariani Péter veszprémi kanonokkal töltötte be. 2 5 A káptalan nem örült az újak jöttének és Sobry, főként pedig Mariani beiktatását meg akarta akadátyozni. Tagadhatatlan, hogy Draskovich nem találta meg, de nein is kereste mindig a legkiválóbb- egyházi férfiakat, hiszen neki most nem kimagasló, jeles egyéniségekre, hanem engedelmes alattvalókra volt szüksége. A közepestehetségu és buzgóságú Káldynak nagy ugrás volt, hogy egyszerre az első «dignitas»-ba kerüli a külső szolgálatból. Az egyszerűek sorából lépett fel Csákány is. Alberti tanult pap, de nagyon szelíd fiatal ember volt, aki hálával viseltetett a püspök iránt, hiszen ő juttatta be. a római kollégiumba és hazatérte után maga mellé vette. Sobry győregyházmegyei múltján folt éktelenkedett, és esztergomegyházmegyei szereplése sem szerzett neki dicsőséget. Mariamban ugyan nagyrahivatott papol juttatott be a káptalanba, de mivel fiumei-származású olasz ember voll, csak felsőbb bavatkozásra fogadták el társuknak. Ezzel az eljárással végeredményben nem ért célt, rövid időre enyhítette helyzetét, de mikor az új tagok belemelegedtek a káptalan testületébe, gondolkodásuk a régi társakéhoz idomult. Az elég gyakori halálozások új bajok forrásaivá váltak. Draskovich ugyanis szigorúan megkövetelte, hogy a végrendelkező kanonokok testamentumukat jóváhagyás, megerősítés végett bemutassák a főpásztornak, ki a megerősítést csak akkor írta rá, ha a végrendelkező gondolt a székesegyházra és az egyházmegyei papnevelőintézetre is. Az ezekről megfeledkező végső intézkedéseket, mint «sine pietate», vagyis kegyelet nélkül szerkesztetteket megváltoztatta. A püspök azt vitatta, hogy ez a joga nem üres alakiság, a káptalan pedig amellett kardoskodott, hogy ez az eljárás nem megerősítés, hanem gyengítés. Még nagyobb kellemetlenségek származtak abból, ha a kanonokok végrendelet nélkül haltak meg. Ilyenkor a «jus spolii» alapján a hagyatékra rátette a kezét a földesúr, mert leginkább sajátszerzésü vagyonról lehetett csak szó és nem voltak lemenőági törvényes örökösök. A püspök és káptalan így jártak el egyaránt. 2 6 Ám a baj abból származott, hogy a káptalan nem akarta elismerni a püspök földesúri joghatóságát a győri «dombon lakozók» felett, viszont a püspök a káptalani hite2 5 A győri káptalani változásokat és Draskovich kanonokjainak élet- és jellemrajzát a források közlésével lásd Draskovich György élete és kora c. kéziratos művemben. —«•» 2 6 Lásd Draskovich levelének erre a tárgyra vonatkozó magyarázatát Gy. K. O. L. Lad. : 18., fasc. ; 54., num. : 2968.
