Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1935
55 Mindkét terv csak nagy akadályok legyőzése után valósítható ínég. Kőszegről már hallottuk, hogy az a protestantizmus főfészkévé lett, De Sopronban meg valósággal erős várrá épült márki az evangélikus egyházközség, mely nemcsak a maga híveit védelmezte, hanem az ausztriai üldözötteknek is menedéket tudott nyújtani. Ez a határszéli város hamarosan megismerkedhetett Luther tanításával. Midőn 1522-ben egy Kristóf nevű ferences barát a mai bencés, akkor franciskánus templom szószékén Luther szellemében kezdett prédikálni, Sopron németajkú polgárai már szívesen és megütközés nélkül hallgatták. I. Ferdinánd uralkodásának végén már csaknem egész Sopront magával ragadta a németországi vallási forradalom hulláma. A fokozatos lelki előkészület után Miksa protestánsbarát uralkodása alatt azután külsőleg is elszakították őket az egyháztól evangélikus prédikátoraik, kik a maguk dolgait nagyobb tűzzel, kitartással és körültekintéssel intézték, mint a soproni plébánosok és a javadalmas papok az egyházét. Ezen nem szabad csodálkoznunk. A város volt a kegyuruk és egész természetszerűleg csak olyannak fogta pártját, aki — ha katolikus volt is még külsőleg — nem sok veszedelmet hozhatott az új vallásra. Rudolf uralkodása alatt az idősebb Draskovich és hetesi Pethe Márton püspöksége idejére jól szervezett egyházközségük már diadalmas dacolásra és ellenállásra is tudta a nagyszámú protestánsságot képesíteni az uralkodó és a püspökök parancsaival szemben. 1601. májusában a hivatalos város azt állapította meg magáról, hogy a «polgárság mind az ágostai hitvallást követi és ebben akar élni és meghalni.» Ha papjaikat a városból eltávolították is, lutheranizmusukban csak erősödtek. Az akkori plébános bosszankodva látta, hogy őt teljesen mellőzik a soproniak, a plébániatemplom üres, ellenben vasárnaponkint protestáns prédikáció és ének hallatszik ki minden házból, a szentségek kiszolgáltatásáért Kereszturra és Nyékre járnak. Pedig ebben az időben az erélyes Pethe püspök és káptalana a török hatalmába került Győrből állandó tartózkodásra Sopronba menekült. Ez sem változtatott a katolicizmusra nézve szomorú helyzeten. Bocskay és Bethlen diadalai a soproni protestantizmust még inkább megerősítették. Bár Pázmánynak és munkatársainak eredményes fárado r zása lényegesen megjavította az országban a katolicizmus helyzetét, Sopronban az evangélikus egyházközség nem érezte meg az ellenreformáció diadalmas előrehaladását. Az 1625. és 1634—35. évi országgyűlések alkalmával a gyarapodó katolikus fő- és közrendeket bizonyára kellemetlenül érinthette, hogy Sopron vallási szempontból még 2 4 A soproni hitújításra vonatkozó adatok Pavr Sándornak «A soproni evangélikus egyházközség története» (Sopron, 1917.) című művéből valók.
