Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1935

41 jövendő emelkedésének. Néhány évvel ezelőtt Pázmány írta neki dicsérő levelében, hogy «a boldogemlékezetű Draskovich Cardinálnak nyomdokában lépik.» Most 1635. október 5-én Pozsonytól és prépostságától búcsúzva, mint kinevezett győri püspök megállapíthatta, hogy így történt. Ámde ürmöt csöppentett örömébe az a fájdalmas tudat, hogy a nagy prímás jövendöléséből csak az ő akarata ellenére lehetett valóság. Draskovich Győrött 1635 augusztus 25-én meghalt Sennyey István győri püspök és magyar királyi udvari kancellár. A gyászeset híre hamar eljutott Pozsonyba, az ország fővárosába, hol a magyar egyházi és politikai élet kiválóságai gyakran tartózkodtak. A hír vétele után azonnal megindult a tervezgetés a kettős hivatal betöltésére vonatkozólag. Draskovich neve is belekerült a" jelöltek névsorába. Állása, tehetsége, képzettsége és családjának érdemei egyaránt ajánlották. De őmaga is elég erősnek érezte fiatalságát arra, hogy a megyéspüspökség és kancellárság terhét befolyásos pártfgoói segítségével magára vállalja. Igaz, hogy csak 36-ik évében járt még, de így is tudatában kellett lennie vállalkozása merészségének. Volt már kancellárhelyettes, így tudnia kellett, hogy a kancellárt állása nemcsak sok expedícióra és kormányzati munkára kötelezi, hanem egyúttal a politikai és diplomáciai ügyvitel homlokterébe is állítja. A nagyterjedelmű győri egyházmegye kormányzása meg olyan sok gonddal jár, hogy a főpásztori munka a katolikus ébredés sikere érdekében egy ember legjobb tudásán és munkabírásán nem osztozhatik más hivatallal. Az elhunyt kancellárpüspököt

2) a sok követségbejárás, a folytonos politikai tárgyalás minden megértő együttérzése mellett is csak gyenge munkatársává tudta tenni Pázmány egyházi működésének. Gondolatai és szándékai voltak, de ideje és ereje nem sok maradt egyházmegyéje függő kérdéseinek gyökeres megoldására. így ötéves kormányzása nem vitte előre szóra érdemes lendülettel elődjének, Dallos Miklósnak üdvös kezdeményezéseit. Sem az egyházmegyei papnevelés, sem a győri jezsuita kollégium nem fejlődött. A szombathelyi ferences kolostor alapítója a megújhodó katolicizmus győregyházmegyei művében e két fontos fejezet folytatását utódjának buzgóságára hagyta. Ezeken kívül bizonyára sok bajnak és teendőnek öntudatára ébresztette még a főpász1 L. Draskovich sk. levelét Forró György jezsuita atyához. Pozsony, 1635. aug 27. Dobronoki leveleskönyvében. Soproni ev. egyházközség levéltára. 2 Rövid életrajzát lásd à Győri Szemle II. évfolyamában Dr. Szabadv Béla «Győri kancellár-püspök mint gazda a 17. században» című tanulmányában.