Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1935

205 Cserkészet. Parancsnok: Schnaitner Szigfrid és Szigeti Paulin. Vúrcslődi naggtábor. 1935. jún. 18.—júl. 4. «Az ifjúságot pár évtized alatt világszerte meghódította a cserkészet, mert alkalmat adott neki sok szunnyadó rügyének, az iskola egyoldalú életében elnyomott, sok alvó tehetségének, gyakorlati készségének kifejtésére. Ennek a nagy felszabadulásnak boldogító érzését semmi sem bizonyítja jobban, mint az erdők, tópartok cserkésztáborainak kicsattanó életöröme. És én valahog}' úgy szeretem elgon dőlni a jövő iskoláját, mint egy állandó, nagy, nyüzsgő cserkésztábort.» (Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát beszédjéből. Paedagógiai Társaság. 1936. I 18.) Elővesszük a csapat nagy tábori naplóját és a XXII. tábor krónikája így kezdődik- Június 17-én befejeztük az iskolaévet, 18-án pedig máris elhagytuk Sopront, hogy elmenjünk oda, ahová már egész éven át készülődtünk'. Mert mi más az t:gész évi cserkészmunka, mint előkészülés a táborozásra, vagy kijelentő formában.=i tábor két hete többet ad a cserkészetből, mint az egész iskolaév boldog, de néhai bizony fáradságos küzdelme. Valahol, azon a városlődi hegytetőn már vár bennünket a tábor minden romantikája, a madárdalos erdő, a szép napfölkelték, hangulatos tábortüzek^ a csillagos éjszakád őrségének felejthetetlenül szép percei. És az idő elérkezett. Jún. 12-én megjelent a táborozási parancs, mely szerint táborparancsnok Szigeti Paulin, helyettese: Schnattner Szigfrid, napos tiszt: Kuczogi Marcell és Nádasi Alfonz tanár urak. És most lapozzuk a naplót. A felvirágozott zászlóval és víg énekszóval elindult csapat megérkezik Celldömölkre. Mily hangulatos az éjszaka a polgári iskola tornatermében! Aztán hogyan zuhog az eső, mikor emgérkezünk Városlődre. De estére már kész a tábor, valóságos város. 6 őrsi sátor, 2 szersátor, kápolnasátor, konyhasátor és 15 Rower-sátor. Mily szép az első éjjel, amikor bizakodó hangon imádkozunk a kereszt körül Ahhoz, akinek gondja van a kis erdei bogárkára is. Jún. 20. Űrnap, első szentmise. Otthon énekszótól hangosak az uteák

v virág mindenütt, diadalmenetét tartja az eucharisztikus Király... mi pedig érett kalászokat, pipacsot, a mező egyszerű virágait rakjuk a fehér oltárra. Aztán dalos jókedvvel, sok humorral és sok mosollyal telnek a napok. Az idő szép, mindig kacag az ég, pazarul osztja aranyát a nap. Felejthetetlen élmény: a Balaton! Jún 25-én a csapat kirándul a magyar tenger vizére. Mennyi hangulat, mennyi benyomás és meglátás rajzolódik a lélekbe. Jún. 27-én ismét kirándulás. A gyönyörű szép Cuha völgyén keresztül vonultunk Ajkára. Nagyszerű tapasztalatokkal gazdagodtunk a fekete gyémánt híres lelőhelyén. Júl. 1-én Herendre, a világhírű porcellángyárba mentünk. Sok emlékkel és emlékképpel megrakodva tértünk vissza a táborhelyre. Elérkeztünk az utolsó lapra: Olyan dolgok történnek ma, írja a tábor krónikása, amelyekről fáj írnom. Kopognak a kalapácsok, ropognak a deszkák. Mintha minden koppanás lelkem egy-egy darabját tördelné, darabolná. A tábor ma máinem tábor, hanem romhalmaz. Már nincsen kápolna, nincsen ko^iia, nincs zöldgaliyas kapu, nincsenek meg az árnyékos, kellemes őrsi ebédlők. Rombadől az árboc, betemetődnek az árkok, csak lelkemből nem fog eltemetődni a tábor képe soha! Este utolsó tábortűz. Minden táborban talán ez a leghangulatosabb. Mélyen belenéztünk a tűzbe, figyeltük a lángok játékát és.. . romboló munkáját. Bombo-