Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1935

179 ben. ma ép annyira újszerűek, magukkal ragadók, mint 50 év lávolságában! Hangokba lelkesítették, hogy a diákéletben nincs magas kor, csak köztük élő tanár, akitől tanulni lehet, s akit belekacsolhatnak mindig friss és mohó világukba. Üjjongó, bátor szárnyalással köszöntötték a Mestert, ahogy csak a fiatalság tud örülni, melynek hite és bátorsága van, hogy a multat a jövőbe vonja! Az eggyé forrt szivek örömében áll föl Sziklai Jenő igazrgató úr: Nagyságas és Főtisztelendő Igazgató Űr! Mélyen Tisztelt Ünneplő Közönség! Szeretett munka- és rendtestvéreim! Kedves Fiaim! Ünnepelni gyűltünk egybe ^Megünnepelni a becsületes, hűséges, lelkiismeretes, érdemekben s eredményekben gazdag, áldozatos szeretetmunkájának 50 esztendejét! De nem azért jöttünk egybe, hogy egy halandó embert ünnepeljünk, hanem hogy a halandó emberért magasztaljuk a halhatatlan Istent, aki Nagyságos és Főtisztelendő dr. Mérei Kálmán igazgató úrban adott Sz. Benedek Rendjének egy a sz. Rendalapító szelleme ihletett szerzetest, a kat. Egyháznak egy Jézus szive szerinti papot, a magyar tanügynek a donum paedagogicum minden adományának minden árnyalatával gazdagon felruházott szerzetes-tanárt, a magyar ifjúságnak szerető, jóságos, atyai szivű nevelőt, a soproni rendháznak egy kedves, szerető, s mert szerető, azért szeretett rendtársat. Az történt ugyanis, Mélyen Tisztelt Ünneplő Közönség, hogy ünnepeltünk előtt ifjú éveiben megjelent egy mindenkinél szebb valaki, a minden szerzetesek példaképe, a minden papok örök főpapja, a minden mesterek Mestere, a minden oktatók legfőbb oktatója: Jézus Krisztus, akinek vonásai kitörölhetetlenül vésődtek lelkébe, úgyhogy szive vágyát követte, midőn 1879. július havának végén Pannónia sz. hegyén álló ezeréves, történeti levegő körüllengte bencés anyakolostor ajtaján kopogtatott, s bebocsáttatást kért. Növendékségének 5 esztendeje alatt lelkét eljegyezte Istennel, fényes szellemi adományait nemcsak a teológiában, filozófiában, nemcsak a magyar s latin nyelvben és irodalomban művelte ki^ hanem csaknem az összes tudományokban. Azután 1885. és 1886. évek végén az ünnepélyes fogadalmak letétele, illetőleg az ordo szent szentségének felvételekor Isten oltárához állott

v ott az áldozatos szeretet hármas máglyáját gyújtotta meg, hogy ezeken Istennek szentelt élete, mint az önkéntes szegénység, tisztaság s engedelmesség áldozata égjen el. 12*