Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1935

178 ne lett volna. Sokszor elnéztem, amint magában sétálgat. Mindig úgy éreztem, ilyenkor sincs egyedül: sok beszélnivalója van a jó Istennel; vagy talán csak hallgatja és csodálja, de sokat vannak együtt! Olyan megható és megnyugtató kép: ez a — «magányos» Mérei! S amikor annyi jóságos derű csillan föl tekintetében és kedves megjegyzéseiből, csengésükön megérezni, hogy ebből a boldog magányából merítette őket. Jóságos Istenem, tartsd meg őt még sokáig Kettőtök magányának és a mi kedves jóbarátunknak, tanárunknak! Így értelmeztük, ilyen szívvel és lélekkel rendeztük meg az idei jubileumi ünnepünket. Kedves kötelesség volt, melyet a szeretet és tisztelet parancsolt! És ünnepeltük, hirdettük Mérei igazgató úrban a szeretetnek időtlen jelenét! Összegyűltek velünk jún. 14-én a Kaszinó nagytermében mindnyájan, akik őt ismerik. Ott voltak a város, vármegye s az intézetek képviselői. A tanítványai már barátai lettek, az időbeli távolságok elmosódtak, szeretik egymást. S amíg multak a percek, mennyi emlék elevenedett újra! Nem is emlékek: apró mozzanatok, egy villanó tekintet, odavetett megjegyzés, néhány szóból rajzolt kép, jellegzetes gesztus, mondatba mintázott örök bölcseség, mely valamikor meghökkentett, érdekesnek látszott, beszélni kellett róla, és ma úgy éreztük, mintha tegnap történtek volna, mert ma is tanulunk belőlük, s már mi is tanítjuk őket! Helyesebben. Méreit tanuljuk, tanítjuk, s olyan megnyugtató rá hagyatkozni, reá hivatkozni! Élet: akinek bölcs szeretetéből gazdagabbak leszünk ma is... A középen ott ül Mérei igazgató úr. Az ötven éves munka élő szobra. Most: befelé mélyülő élet. Nagy határokon jár a lelke, s» a távolságokon mosolyogva csillanó gyermekszemek ragyognak rá vissza. Csak ő látja őket, hisz ő fonta a szálakat, melyek életéhez kötötték őket. S a mult ma jelenné ért benne! Mérlegen állnak! Mérei élete egyensúlyozza ezt a sok életet! Hibátlanul mutat a mérleg nyelve: nem volt eredmény nélkül ez az élet! Lassan enyhül szigorúan kutató, magát bíráló tekintete... és az élő szoborraa a lélek békéje árad... Kezdődik az ünnep! Ez alkalommal mutatkozott be először a nyilvánosság előtt a gimnázium ifjúsági zenekara. Petz Indulóját adták elő. Nádasi tanár úr vezényel. Lelkesedésének, fáradhatatlanságának eredménye, hogy a legtökéletesebb művészetbe önthették a fiatalság hódolatát a kor érdeme előtt. Hirdették az induló tüzes ütemeivel, hogy azok az eszmények, melleket Mérei igazgató úr tradícióvá érlelt intézetünk-