Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1935

111 nak közvetlenségével barátkozni is tud a nálánál alacsonyabbran­gúakkal. Ismeri a barokkművészet nagyszerűségét, szereti, értékeli és érvényesíteni is igyekszik a közérdekeket szolgáló építkezéseiben, de a saját egyéni életében egyszerű marad. Ilyen irodalmi tevékeny­ségében is. Olthonos kora irodalmában, de maga, akár latinul, akar magyarul fogalmaz, nem áldozza fel a világosságot, érthetőséget, könnyen áttekinthetőséget a barokkslílus díszítő elemeinek kedvé­éri. Bár európai látóköre van, a magyarság szempontjából itéli meg az eseményekel és nagy nyelvtudása és világlátottsága mellett is leg­szívesebben magyarul író és beszélő magyar marad. Talán legnehezebben kibogozható jelenség jellemének szöve­vényességében az a viszony, melyet a közérdekkel szemben tanúsí­tott áldozatkészsége és .gazdasági tevékenységében feltetsző telhetet­lensége mulat fel. Kortársai állítása szerint elvakította tiszta látását az arany fénye és a vagyongyűjtésre beállított ember rideg kapzsi­sága. 7 Végrendelete közel 300.000 forintról rendelkezik a részletesen ismertetett pozsonyi ítélet után is, mely a perköltségeket nem szá­mítva is, mintegy 300.000 forinttal csökkentette pénzvagyonát. Ugy beszélték halála évében, hogy a pénz gyűjtésében elérte volna a mil­liót, ha az elmarasztaló bírói Ítélet és a halál meg nem akadályozza ebben. 8 Ha megélhetése költségeit erősen felszámítjuk is, ha a rangja és állása által kivánt udvari nép, gazdasági tisztikar, várainak hon­védelmi kiadásai, küldetéseinek költségei, 1643—45. közötti időben tartott lovaskatonái sok pénzt emésztettek is, ha a soproni, győri jezsuiták és könyvkiadások sok pénzébe kerültek is, még mindig te­kintélyes évi jövedelmet mondhatott a magáénak. Püspöksége jöve­delmezőségében az esztergomi érsekség után következett, pornói apátsága és soproni keresztesjavadalma pedig" többet hozott, mint amennyit a soproni jezsuiták igényelhettek. Igaz, hogy ezekről 1644­ben le kellett mondania, de addig az ő tőkéit növelték jelentékeny jövedelmükkel. De az is tagadhatatlan, hogy az ő gazdálkodási ügyes­sége és nagy kereskedelmi hajlama, érzéke nélkül alig biztosította volna ilyirányú meggazdagodását. 9 A 17. század előkelő magyarjait erősen jellemzi a vagyongyüjtők szenvedélye. A világi urak ezt a vagyoni földbirtokban, az egyháziak kamatozó tőkékben halmozták/ fel. Ezek között a meggazdagodott nagyurak között Draskovich nem is futóit meg olyan nagy pályái, hiszen ő a kész vagyon adottságával indult el. Ámde az is bizonyos, hog} r a legélesebbszemű, legkisebb érdekre is figyelő gazda érhetett el csak ekkora eredményt. Drasko­7 L. Mariani idézett meleghangú nekrológját. 8 L. ugyanott. 9 L. a megelőző fejezet megfelelő helyén idézett forrást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom