Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1935

105 a viszonyok erősebbkötésű embereket termeltek ki. Érdes, nyers, kemény anyaggal kelleít annak dolgoznia, aki akkor alkotni akart. Az igazságszolgáltatás gyakori szünetelése és lassúsága, a hatalom tudata sok mentséget találhat azok részére, akik jószándékú al­kotásaik tüzében erősebben sújtanak le kerékkötőikre. Az utókor sok dologban jogszabályt alkotott abból a gyakorlatból, melyért Draskovich ilyen kemény ítélettel megbélyegezve hagyta el Po­zsonyt. Már az ítélet után kezdődő országgyűlés az ő gyakorlata szerint szabályozta a városba telepedett nemcsak jogi helyzetét, a káptalani tagok végrendeleteire és az anélkül elhaltak hagya­tékának kezelésére vonatkozó szabályok pedig mutatják, hogy Draskovichot helyes érzék vezette. A be nem bizonyított simoniára vonatkozólag megjegyezhetjük azt, hogy amikor a főpapi javak elnyerését bizonyos előzetes terfhek vállalásához kötik, nem tart­hatjuk főbenjáró véteknek, hogy a kijelöltektől Draskovich is kért önkéntes adományokat egyházi intézményei részére. Különben fel­háborító intézkedéseiből a pozsonyi bíróság is meghagyta a kano­noki stallumoknak általa megállapított nagyobb számát, megállapí­totat a káptalannak a templom építéséhez való hozzájárulási köte­lezettségét és azt az elvet, hogy a káptalani külön javadalmak inter­terkaláris jövedelme csk egyházi célokraa használható fel a püs­pökkel való megegyezés alapján. A kanonokkal való rideg elbánás felelet volt arra a merev elzárkózásra, mety adatokkal igazolt jel­lemvonása káptalanának. Míg a püspöknek a katolikus restauráció szelleméből fakadó elvek, tervek, alkotások, eredmények és anyagi áldozatok őrzik az emlékét, addig a pozsonyi Ítéletet nem fogadhat­juk el tárgyilagos* és igazságos értékmérőnek. Draskovich sem fogadta el. Fölemelt fejjel járt az emberek között és folytatta eddig jónak tartott életírányát. Az ítéletnek egy pontjára visszatért és a Dallos-féle alapítvány eltulajdonításával kapcsolatos vádponttól indítva rendezte az egyházmegyei papneve­lést. Eddigi elvéhez híven vigyázott arra, hogy növendékei maga­sabb iskolába is járhassanak. A papnevelés Győrött sohasem szü­netelt püspöksége idején, de talán sohasem jártak annyian külföl­dön, mint az ő idejében. A bécsi Pazmaneum igazgatósága még 1643. júliusában igazolta, hogy 1636-tól 1643-ig évenkint 12, 15, 17 növendéke volt a Pazmaneumban, 6 a bécsi jezsuita kollégiumban és 3 a bécsi Pancratius-semináriumban. Évi 125 forintot fizetett egy növendékért. Rómában is volt 2—3 növendék az ő költségén. Egyéb­ként azegyházmegyében, mint láttuk, a lelkipásztorok képzettsége

Next

/
Oldalképek
Tartalom