Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1934

44 hihetetlen erővel ránktör az eső. Alighogy csendesedik, kiabálás hangzik: Jön az árvíz! Jön az árvíz' A Bakonyból lerohanó hatalmas víztömeget az árkok nem tudják befogadni, a víz kilép medréből és félelmes ellenség lesz. Hömpölygő vízár sodorja magával a nehéz fatörzsből készült hidakat. A tábor parancsnok teljesen ura a helyzetnek. Parancsol és cselekszik. A csapat minden tagja minden elkép­zelhető szerszámmal sájet a víz elé és a rében keresztül töltést von a konyha mellett a tábor védelmére. Az első, közvetlen veszély elmultával mélyítik és tel­jesen kiépítik a gátat. Az ítéletidő követelte kemény és nehéz helyzet a fiúkat el­szánt hősökké avatta. Éjjelre nem éjjeli, hanem gátőrök lesznek . Jún. 30. Reggel még esik, de elsőízben lehet misézni a kápolnában. A fa­levelekről lepitt-yenő vízcseppek itt is mindent feláztatnak. JúL 1. D. e. kevés napsugarat kap a felázott tábortalaj. De d. u. már ismét esik. A konyhasátor árka betelt, a konyha már másodszor összeomlott, a talaj­víz egyre emelkedik. Júl. 2. Kegyetlen éjtszaka volt. A táborparancsnok és néhány nagyobb fiú egész éjjel meri a mindjobban megtelt nyelő gödröket. Imbolygó fénye mellett a viharlámpánlak, dolgozik a tábor alvó tagjaiért a tábor feje. Egész nap a sátor­ban van a os(apat. A Turul és Mókus sátrak már nem bírják a vizet, panasz van: itt-ott enged. A konyhán csak deszkákon lehet állni, borzasztó nehéz a nedves fával fűteni, már mind tarthatatlanabb a helyzet. Júl. 3. A gátat tovább kell építeni. Az összes sátorárkokat egyetlen nagy gyüjtőmedencébe vonják össze. Valóságos földmunkásokká lettek a fiúk, a tábor­terület pedig mint valami erődítmény. Júl. 4. Egyes sátrakban aggasztó tünetek vannak. Félő, hogy a szalma­zsákok teljesen átnedvesednek. Az őrsök fatörzseket vágnak és erre helyezik et a szalmazsákokat. Júl. 5. A szentmise elmarad. Ismét esik Júl. 6. Egészen új programmot kell kitalálni a mérhetetlen víztömeg miatt. A helybeli uradalmi intézőség felajánl egy helyiséget a faluban, legalább éjt^ szakára. A fiúk hallani se akarnak róla, derült, vidám és jókedvű hangulat ural­kodik a táborban. «Soha ilyen jó és élvezetes tábor nem volt», hangzik innét is, onnét is. Fájó emlékezéssel írhatja ide a csapat a most már áldott emlékű bencés főparancsnoknak sorait: «Aki azt gondolja, hogy a legegyszerűbb parancs teljesítése a végrehajtással vége tér, hogy például a vízhordás be van fejezve, midőn az illető cserkész a folyóból, vagy kútból a konyhára elhozta, az nem ismeri a cserkészetet... Aki csak egy pillanatot vet a cserkészruhára és a szemlékre, a díszmenetre, a játékra stb., de nem várja végig, mikor minden egyes szó, lépés, mozdulat bírálat alá kerül s nem a külsőség, hanem a lélek szempontjából kerül bírálat alá, az sohasem fogja megérteni, mi a cserkészet», (f Mattyasovszky Kasz­szián dr.). A csapat nyilvános ünnepélye. A bencés diáksapka. Színdarab 4 felvonásban. Irta: Sándor Dénes. A cserkészünnepély ebben az intézetben mindig a magasabbrendű cser­készpedagógiát szolgálta. A bencés gimnázium nyilvános ünnepélye: a társa­dalom cserkésziskolájának látogatása. És valami ideálisan eszményített gondo­lat suhant át a parancsnokságon, mikor a tárgy megválasztásában, az ének-, a költemény és a zPtteszám elrendezésében bencés estet tervezett. Tudta, hogy itt nem lehelnek súlytalan szavak, jelentéktelen indulatok és üres formák. A neve­lésünkre bízottak a cserkészet keretein belül élő hitvallást tesznek a bencés

Next

/
Oldalképek
Tartalom