Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1934

HARSÁNYI KÁLMÁN. Kit érdekelne egy korhadt fatörzs, Mely gyöngyvirágot rejt mohos odvában 7 Kit érdekelne sok tört s betelt vágyam, S a nagy lomtár, mit lelkem mélyén őrzök ? (A magam arcképe.) Az irodalmi számbavevés különös gonddal szereti az írókkal szemben mindjárt lerögzíteni, hogy epikus, lírikus, drámaíró stb., s aztán ebből a beállított szögből indul meg az „esztetikai értékelés". Tagadhatatlanul kényelmes módszer, éppen úgy, mint a virágot, ásványt elemeire szedni és számozva bemutatni. Azonban mi marad így az íróból, művészetéből, élete szépségeiből, melyek a halál után is halhatatlanok ? És másfelől hol marad a kritikus egyéni megélő munkája, melyből a szépség egész feltárásának művészete fakad? Mert ez semmiesetre sincs az objektivitás kárára ! Hiszen csak a botanikus élvezetére kell gondolnunk, aki virágokkal foglalkozik. Az ő munkája vájjon nem gyönyörűség, nem művészet? S mégis tudomány lesz belőle ! Mekkora különbség van a virág sémája és a közt, ahogyan azt megrajzolja ! És Harsányi művészportréja, de minden portré is akkor lesz igaz, ő maga, ha élettel telítve lesz a közönségé, az irodalomé, a művészeté ! így ismerhető csak meg Harsányi : az ember, a művész elválaszthatatlanul, avval az élettöbbletével, mely az ő nagyságának s a mi gyönyörűségünknek az alapja. Mert aki szereti a szépet, és szomjazza az élet folytonos tökéletesedését, az nem mehet el közönbösen Harsányi mellett. Irodalmi érték. Tudomásulvétel nélkül is, csak a maga erejéből. És a szépség egyetemes életének akkora területei élnek benne s oly nagy intenzitással, hogy vonzása elől alig lehet kitérni. De meg érdemes is vele, műveivel foglalkozni, mert vannak komoly pioblémái s rájuk feleletei (Emberek, írások, problémák, Színházi esték, A kristálynézők), mert nagyszerű életet teremtett a fenségnek (Ellák, Drámai miniatűrök) és a bájos tüntérvilágnak (A tölgylevél) meg a gondolkodás hangulatának (Válogatott versek).