Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1931

Bárdos Rémig dr. pannonhalmi főapát 1868-1932. Halála méltán gyásza a magyar tanügynek. Nemzedékiek őrzik kegyelettel emlékét, akiket a magyar haza szeretetére, a magyar tudományosság becsülésére tanított. Kiváló pedagógus volt. Szerette hivatását, szerette az ifjúságot; lelkes oktató, nevelő katedrán, szószéken egyaránt. E mellett maga sokat tanult, képezte magát s külföldi utazásain nyert benyomásait jól tudta érvényesíteni itthon, a magyar oktatásban. Fehér Ipoly, a Rendnek akkor főapátja, észrevette a még fiatal tanárban azt a széleskörű elméleti tudással támogatott gyakorlati pedagógiai érzéket, mely egy tanintézet vezető állására alkalmassá tette. De megfelelő irodalmi munkásság érdeme is ajánlotta. Bárdos a kőszegi gimnázium igazgatója lett. Mintaszerű szellemet és fegyelmet talált már ott, melyet az igazgatóságban előde, Mázy Engelbert dr. (utóbb kassai tanker, főigazgató, jelenleg tihanyi apát"; honosított meg. Bárdos ennek hűséges, lankadatlan ápolásával, hosszú időre biztosította az intézet egészséges, virágzó fejlődését. Mindenre kiterjedő figyelme, ellenőrzése, példája szilárd rendet állandósított meg az iskolai élet egész területén. Féltékenyen őrködött az intézet nyugodt, békés fejlődésén s nem engedte rázkódtatásoknak kitenni annak belső vagy külső életét. A város társadalma megértő tisztelettel tekintette közhasznú működését s Bárdos megnyerő modorának nem volt nehéz utat találni a közönség szívéhez, ennek áldozatra kész, kiterjedt támogatását megszerezni intézete, különösen a szegényebb sorsú tanulók számára. Híresek voltak az intézet színi és zenei előadásai, metyeket a közönség tüntető pártolása valóságos ünnepekké emelt s nagy mértékben előmozdították az intézet és a polgári társadalom közti kölcsönös jóviszony ápolását. Szoros kapcsolattá mélyítette ezt a jóviszonyt Bárdosnak az az odaadó, fáradhatatlan buzgósága, melyet a háború alatt a város szegényeinek ellátása ügyében kifejteit. A bencés szerzetest a város hálás társadalma is magáénak vallotta s később, távozása után, Kőszeg város díszpolgárává választotta.