Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1929

VARGA JÓZSEF Éppen akkor, midőn a virágfak isztó tavasz az érlelő nyárba fordul, június 17-én sújtott ifjúságunk sorai közé a halál kaszása és vitte el intézetünk VI. osztályának legjobb magaviseletű és kötelességteljesítésben leglelkiismeretesebb tanulóját: Varga Józsefet. Mi, kik szép lelkének fejlődését örömmel szemléltük, ha megrendülve álltunk is ravatalánál, kém^telenek vagyunk megvallani, hogy sírja fölött nem merenghet a korai halált sirató bánat. Nem szabad ugyanis felednünk, hogy a miénkénél nagyobb szeretettel szerette szép lelkét a lelkek Teremtője, a jó Isten, ki inkább volt atyja, anyja, nevelője, mint mi, és magához szólította vagy azért, hogy a gonoszság ne érinthesse e szép lelket, vagy azért, mert mint korán megérett gyümölcsöt az égre érdemesnek tartotta s annak számára leszakasztotta. Csodálva ezen előrelátó és végtelen szeretetet s annak intézkedésében megnyugodva, rendíthetetlen hittel s biztos bizalommal mondjuk: Varga József! szeretett tanítványunk! a halál harangja s annak gyászos kondulása feltámasztott téged egy dicső feltámadásra!