Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1928

5 iparral szerzik be a kolostortelep szükségleteit, nagyon egyszerűen étkeznek s az éjjeli pihenő előtt ismét közös imádságra, zsoltározásra gyűlnek össze. Lelkiismeretesen követik az evangéliumi tanácsokat, szigorúan megtartják a klauzurát (a világtól való elzárkózást), s különös buzgalommal karolják fel az engedelmesség és az alázatosság erényeit. Új indítást kapott a szerzetesi intézmény Pachomius ifjabb kortársának, Nagy Sz. Vazulnak (330—379) pontusi kolostoraiban. A nagynevű keleti egyházatya főképen abban tökéletesítette Pachomius elgondolását, hogy az ennek szabályzata szerint még szétszórtan élő remetéket közös életre gyűjtötte össze, s másrészt hogy a szerzetesi munkát a kolostor falain kívülre is kiterjesztette. Nevezetesen fiainak munkakörébe bevoöta a szegényekről való gondoskodást s a betegek ápolását is, amivel már a társadalmi munka területére lépett s a szerzetesi munkaerőt a köz szolgálatába állította. Nem kevésbbé jelentős szerep jutott Sz. Vazulnak abban az irányban is, hogy — mint teljes görög műveltséggel rendelkező egyházatya — a világi kultura megbecsülésére nevelte fiait. A keleti szerzetesség nagy hatással volt a keleti kereszténység kialakítására. A remeték után a kolostorok lakói szolgáltatták a keresztény erények ragyogó példáit ; a meginduló teológiai irodalom közülök nyerte legkiválóbb művelőit; a IV. és V. század ereknekségei ellen az első harcvonalban ők vették fel a küzdelmet; végül a kereszténységből fakadó szociális (felebaráti, társadalmi) szeretetnek ők voltak Keleten első és sokáig egyedüli munkásai a szegényekkel, betegekkel, utasokkal szemben. A Kelet példája már a kereszténység első századaiban Nyugaton is életre hivta az aszkétikus szellemet és életet. A keleti aszkétikus élet főkép a Szentföldre tett zarándokutak alkalmával válik ismeretessé a római birodalom nyugati részében, s a hazatért zarándokok buzgó apostolai lesznek hazájukban a magasabb erkölcsi törekvéseknek Róma környékén, egész Itáliában, Galliában s a birodalom egyéb tartományaiban mind többen vállalkoznak remeteségre vagy kiváló lelkivezetők alatt szerzetes életre. Különösen sokat tett a szerzetes élet népszerűsítésére és terjesztésére a Pannóniában (a mai Dunántúlon) született Sz Márton a IV. század második felében. Sz Márton a galliai Tours püspöke volt, ki hitterjesztő apostolként járta be a pogány Galliát s munkája eredményének biztosítására mindenütt templomokat, kolostorokat épített. A galliai szerzetességnél még számottevőbb volt az írországi szerzetes élet. Itt Sz. Patrik veszi kezébe a hitterjesztés ügyét az