Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1928

13 munkálni, művészit alkotni, emberhez méltóan élni megtanította ; az az apostol, aki e barbár tömegeket térdre kényszerítette Krisztus keresztje előtt és imádságra kulcsolta a gyilkoló, romboló, gyújtogató kezeket; ha felmerül ez a kérdés, azt kell rá felelni, hogy : az egyháznak ez a keze, szeme, tanítómestere és apostola a népvándorlás századaiban mindenekelőtt Sz. Benedek apát volt az ő Regulájával és szerzetalapításával. Sz. Benedek, mint általában a legnagyobb alkotó szellemek, nem lehetett tudatában annak, mit adott ő a világnak. Halála után néhány évtizeddel azonban Nagy Sz. Gergely pápa az angolok megtérítésére küldte fiait, s ekkor tünt ki, hogy az alapító apát olyan tulajdonokat nevelt Regulájával az ő rendjébe, amely tulajdonokra volt épen szüksége a vajúdó Európának, t. i. őskeresztény szellemet és rómaiságot. Az őskeresztény szellemet illetőleg azt kell mondanunk, hogy Sz. Benedek apát egyenesen ennek ápolására alapította rendjét. Minden szerzetes rend bizonyos lelki szükségletből születik, abból, amelyet a kor szelleme igényel. így születik meg századok múlva a szerzetesi életnek a bencés rend után második típusa — a két kolduló rend — a középkor lelki szükségletéből, s harmadik típusa — Jézus-Társasága — az újkoréból. Sz. Benedek rendje az egyház ókorának lelkéből nőtt ki. Említettük, hogy az első keresztény hitközségek evangéliumi életet éltek, s komoly életfelfogásukkal, egyszerűségükkel, szigorú töredelmükkel, a felebaráti szeretet hősies gyakorlásával, a házasélet tisztaságával, sőt az önkéntes szüzesség tömeges és nagyszabású példáival kezdték átalakítani a világot. A IV. század óta azonban egyre válságosabbra forduló veszedelem fenyegeti mind a hamisítatlan krisztusi hitet, mind a tiszta keresztény erkölcsöt Az üldözések elmultával ugyanis, míg egyfelől a régi hitközségekben is alább hagy az első buzgalom, addig másfelől rohamosan terjed a kereszténység a római nép között, s az egyháznak nincs módjában a lelkek keresztényi átformálását egyenes arányban tartani a tömegek számbeli gyarapodásával. Másrészt Kelet felől a hit különböző torzformái éktelenítik el Krisztus ékes arcát, Nyugat felől pedig a barbárok tiporják a kereszténység gyenge palántáját, s a megtért törzsek is túlnyomóan egy hamis, eretnek kereszténységnek, az arianizmusnak esnek áldozatul. Ebben a válságos időben áll elő Sz Benedek és azt mondja a Regula előszavában : fel kell állítanunk az Ur szolgálatának iskoláját, hogy a hitben növekedjünk, az Ur parancsolatain járjunk, ve-