Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1928

11 3. A Regula jellemzése és a Sz. Benedek-rend részvétele az új Európa kialakításában. Hogy Sz. Benedek apát működésének, s működése legnagyobb eredményének, a Regulának jelentőségét megértsük, nem elég ismernünk a szerzetesi intézménynek fentebb vázolt korábbi történetét,, hanem az egyetemes történelembe is kell egy pillantást vetnünk. A római birodalom a Kr. u. való II. évszázadban nemcsak Európára terjedt, hanem magában foglalta Elő-Ázsiát a Tigris és Eufrátes torkolatáig, valamint Afrika északi tartományait és Egyiptomot is. E hatalmas világbirodalom azonban már a III. századtól kezdve bomlásnak indult, a század folyamán pedig végveszedelemre jutott. Germán népek özönlötték el a birodalom európai tartományait, a mai Német-, Francia-, Angol-, Spanyol-, Magyarországot, magát Itáliát is, s e területeket egymásután kapcsolták le a birodalom testéről. Kr. u. a 476. évben a heruloknak nevezett germán nép magát Rómát is elfoglalta, s ezzel örökre véget vetet^a birodalom nyugati részének. A keleti rész — később mint görög császárság Konstantinápoly székhellyel — továbbra is fennmaradt, az európai tartományok helyén azonban új országokat alapítottak a germán népek, azokat az államokat, amelyek alkotják nagyjában ma is Európát. Gondolnivaló, hogy az új Európa megszületése nem mehetett simán. Óriási nagy nemzet pusztult ki Európában, óriási nagy nép, amely uralkodott szinte az akkor ismert egész világon, és amely birtokosa volt minden műveltségnek, mit hosszú évszázadok, sőt évezredek alatt az emberi nem termelt. A római birodalom határai közt volt felhalmozva minden tudomány, irodalom, művészet, egyszóval minden emberi kultúra (szellemi lelki műveltség); itt volt csak haladott civilizáció (polgárosultság, anyagi műveltség), vagyis földmívelés, ipar, kereskedelem, emberhez méltó ruházkodás, lakás táplálkozás, városi élet; a római birodalom élt csak igazán rendezett állami életet: egyszóval a birodalom határai között volt feltalálható mindaz, ami hozzátartozik a művelt emberi élethez. S mindez a műveltség, ez a rendezett élet, kultúra és civilizáció most mind veszni látszott. Igen, mert a művelt országokba germánok telepedtek, akik inkább vad csordáknak mint népeknek látszottak. Jöttek és mindent elözönlötték nyilaikkal, fejszéikkel, bárdjaikkal; jöttek a maguk hatalmas termetével, hosszan lelógó szőke hajukkal, mosdatlan arcukkal félig mezítelenül, állatbőrből varrt ruhájukban. Soha sem láttak még könyvet, szobrot, templomot, kőházat, várost; alig ismerték a gazdasági élet kezdeteit is, csak