Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1927

7 II. Az Árpád-kor. Árpád és vezérei nem húzódtak fel a hegyvidékre. A nyugati határt is eleinte csak Kapuvárig tolták ki. Itt volt a legszélső határ és a védelmére felállított gyepű (torlasz). A vezérek állandó hatalma tehát nem ért el Sopronig. A bánhidai csata után azonban visszavonták a németek egészen az Ennsig gyér telepeiket, úgyhogy a magyar impérium jól benyomult az Alpok kiágazódásai közé. Mivel a kalandozó magyarok útvonala leginkább a Duna volt, Sopron kikerülte az állandó zaklatást. E vidék lakossága tehát aránylag nyugodtan élhetett a hegyes és erdős vidéken, amíg Szent Istvánnak a kereszténység és a monarchia ellen lázadó törzsfőkkel kellett küzdenie az ország belsejében. Midőn Szent István legyőzi II. Konrád német császárt, Ostmark bekebelezésével egészen a Fischáig nyomul előre és itt állítja fel a határsorompókat. Sopron vármegye megszervezésével együttjár a győri püspökség joghatóságának kiterjesztése ezen vidékre, melynek Sopron lesz a középpontja, A patrimoniális királyság korában a római-német császárság hatalmi törekvéseivel szemben kifejlődött harcok idején sokszor kellett Sopronnak éreznie határváros jellegét. Mint ilyen a nyugati várszerkezetben fontos szerepet tölt be. A Keletre mindinkább előretörő németség ellensúlyozására királyaink besenyőket telepítenek a nyugati végekre, minek emlékei a Pecsenyéd, Bezenye, Királyudvar stb. községnevek. E telepek nagyobbrészt elpusztultak az Árpádház nyugati küzdelmeiben. Ezen, majdnem állandó harcszíntéren egymásután emelkednek a később híressé lett hatalmas várak : mint Fraknó, Szarvkő, Kabold, Lánzsér, Kőszeg, Léka, Szalónak, Borostyánkő, Rohonc, Kismarton stb., melyek részben épségben, részben romokban ma is megvannak és tanulságos kirándulóhelyül szolgálnak. A közben beköszöntött békeidő némileg kárpótolta a hozott áldozatokat, mert midőn a béke helyreállott, annál élénkebb volt Sopron átmeneti kereskedelme, s pl. mint fontos sólerakodó hely is említést érdemel. A görög támadások nem okoztak zavarokat Nyugaton. E közben egész észrevétlenül mutatkoznak a rendi alkotmány kezdetei. A birtokviszonyok eltolódást szenvednek, és főkép II. Endre óta hatalmas birtoktestek csúsznak át a nemesség kezére. így lett úrrá a nemesség az egykori királyi vármegyében. Ezen országos helyzet alól Sopron sem volt kivétel: Sopron megye tehát nemesi vármegyévé lett. IV. Béla a tatárjárás megismétlődésére számítva, a régebbi várak megerősítésére és újak emelésére még több várbirtokot aján-