Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1927

19 intézetünket, felülvizsgálta a testnevelést, valamint a VKM.-től megrendelt új tornaszereket. Valláserkölcsi és hazafias nevelés. Az 1924. évi XI. törvénycikk, de még inkább a magyar Sz. Benedek-rend szellemében fögondunkat arra fordítottuk, hogy „a tanulót vallásos alapon erkölcsös polgárrá" neveljük. Ez természetesen nem történt a tudományos oktatás rovására, ellenkezőleg : éppen valláserkölcsi és hazafias szempontok követelik legjobban, hogy a tanulót ráneveljük hivatásos kötelességének pontos teljesítésére. Homokra építene és frázisokkal dolgoznék az az iskola, mely a vallásos és a hazafias neveltségnek egyik és egyik fő konkrét eredményét nem a tanulók megfeszített munkásságában óhajtaná elérni. Az őszi és tavaszi hónapokban az ifjúság hétköznapokon is hallgatott szentmisét, a magyar és a jelesebb bencés szentek napjain a téli hónapokban is. Sz. Imre és Sz. Benedek ünnepén, az intézet kegyurának nevenapján, valamint évnyitáskor és évzáráskor ünnepi szentmisét tartottunk, s azokon az ifjúsági énekkar az egyház modern liturgikus irányának megfelelően magát a szentmisét énekelte Németh Romuald, tanár betanításában. Vasárnapi sz. miséinket, sz. beszédeinket különösen kedvessé és családiassá tette a szülők megjelenése, ami egyúttal alkalmas biztosítékát nyújtja az iskola és a szülői ház egyöntetű működésének, és új meg új ösztönzést ad a szülői háznak a valláserkölcsi nevelés felkarolására. Az ifjúság hivatalosan ötször járult a szentségekhez, de magán buzgalomból vasárnapról vasárnapra sokan és sokszor áldoztak tanulóink. A húsvéti sz. gyakorlatokat március 20—23. napjain dr. Bognár Cecil, győri bencés tanár, egy. magántanár vezette. — Az ifjúság résztvett a szokásos két körmeneten, Űrnapján és a rákövetkező vasárnapon. — Ugyancsak vallásos kegyeletből június 19-én az intézetnek élő, 20-án meghalt jótevőiért, június 22-én a meghalt tanárokért, 23-án pedig az elhunyt tanítványokért mutattunk be sz. miseáldozatot. A vallásos nevelés szolgálatába beállítottuk a Rózsafűzér-társulatot és különösen jó eredménnyel a Mária-kongregációt is. Tagadhatatlan, hogy kat. nevelésünk megújhodása időbelileg és minden bizonnyal okozatilag is összefügg az első Mária-kongregációk alapításával. Hogy ifjúságunk vallásilag ma képzettebb, öntudatosabb, mint a liberális kor tanulóifjúsága; hogy vasárnapi szentmiséinken magától értetődő dolog a nagyszámú, sokszor tömeges szentáldozás ép úgy, mint a hétköznapi előadások előtt a néhány perces szent-