Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1927

Az intézet története. A soproni kat. gimnáziumot a Jézus-társaság vezetése alai Draskovich György, győri püspök alapította 1636-ban, úgyhogy a város területén működő „Confraternitas S. Corporis Christi" házát a hozzá tartozó telkekkel (a Fövényverem-téren levő Colleum) a Jézus-társaságnak adta egy kollégium és vele kapcsolatos gimnázium felállítása céljából. Az akkor túlnyomóan protestáns városi tanács ellenkezését II. Ferdinánd király és Esterházy Miklós gróf nádor segítségével sikerült legyőzni ; sőt a tanács tiltakozása ellenére még ugyancsak Draskovich püspök nekik juttatta a mai Bécsi-utcában levő „Crucigeratus" beneficiumot (egykor a Johannita lovagok tulajdonát) még mindig az akkori Sopron külvárosában. Hogy Draskovich a kollégium fönnmaradását biztosítsa, végrendeletileg 40.000 rajnai forintot hagyományozott neki. E nagylelkű alapítvány felhasználásával Lippay György, esztergomi érsek 1661-ben nemesi konviktust szervez a kollégium mellé. 1674-ben egy kir. Commissio visszaadatta a katolikusoknak a régi templomaikat, s így jutottak a jezsuiták a Sz. Györgyről cimzett templomhoz, melynek oldalán emelkedik a mai napig az intézeti épület. A jezsuita rend eltörlése (1773) után a városi plébánosok vezetése alatt részint volt jezsuiták, részint világi papok működtek, mint tanárok. 1777-ben a helytartótanács és a Sz. Domonkos-rend közt egyezség jött létre, melynek értelmében a Rend helybeli konventje látta el tanerőkkel az intézetet, kik mellett azonban világi tanárok is működtek. 1802-ben II. Ferenc király visszaállítja a Szent Benedek-rendet, s még, ugyanezen évben a Rend tagjai veszik át az intézet vezetését. így tehát Rendünk az idei iskolai évvel 126-ik évét zárta le soproni működésének. A jezsuiták idejében a Ratio Studiorum-nak megfelelően a gimnáziumnak öt évfolyama volt. Ugyancsak öt évfolyamú volt az intézet az átmeneti korban, amikor már az 1777-ben életbelépett „Ratio Educationis" alapján szervezték át a középfokú iskolákat. Alighogy a bencések átvették az intézetet, életbelépett a „Ratio Educationis" átdolgozott kiadása. (1806). Ez hat osztályúvá fejlesztette a gimnáziumot, s így maradt 1850-ig, midőn Sopron az abszolút uralom alatt a dunántúli kerület katonai és polgári hatóságainak székhelyévé lesz, s az intézet az „Entwurf der Organisation der Gymnasien u. Realschulen in Osterreich" alapján 8 osztályú, német tannyelvű gimnáziummá alakul át az érettségi vizsgálat jogával. 1861-ben ismét magyar lesz a tannyelv, mint főgimnázium is megmarad. Az 1924. évi középiskolai reform szintén meghagyta klaszszikus gimnáziumi jellegét.