Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1925

I. Iskolánk az 1925 — 26. tanévben. Változások a tanári karban. Az intézet kegyura, Bárdos Rémig dr. pannonhalmi főapát Borosay Dávid igazgatót, c. tanker, kir. főigazgatót, a tanév végével nyugalomba helyezte a tihanyi apátságba. Borosay Dávid 1915. aug. 1-től 1925. aug. l-ig, tehát kerek 10 évig állt élén azon intézetnek, amelyben középiskolai tanulmányait végezte. Oly vezető egyéniség volt, ki szinte egészen felolvadt a kötelességek teljesítésében. Hivatása volt az élete, minden gondolata, érdeklődésének teljes köre az iskolára terjedt. Ha van túlzás a hivatás szeretetében, ő szinte túlzott módon szerette az iskolát, s majdnem rossz szemmel nézte, ha tanárai munkaerejük egy részét az iskolán kivül álló érdekeknek áldozták. Amint a kötelességteljesítésben nem ismert kíméletet önmagával szemben, úgy megkívánta azt a tanároktól és a tanulóktól is, de oly tárgyilagosan és elvi szempontoktól vezéreltetve, hogy mindannyian belátóan, szeretettel és hálával vették körül személyét és emlékeznek ma is róla. Mert mindannyian észrevették, hogy a néha kemény külső melegen jó, szinte puha szivet takar. Jószivét mutatja az is, hogy diákjainak nemcsak szellemi javát, hanem anyagi támogatását is fontos céljának tekintette. Nehéz időkben fogott a Diákasztalnak, eme szivéhez nőtt intézménynek a létesítéséhez, de sem szellemi energiát, sem fáradságot, sem anyagi javakat nem kiméit, hogy minél előbb életképessé és valóban hasznossá tegye. Mindezen jóságos fáradozása, önzetlensége, nem kevésbbé egyeneslelkűsége és munkakedve, valamint országszerte ismert és elismert kitűnő mathematikai és geométriai tankönyvei általános tiszteletet és becsülést szereztek neki az iskola falain belül és kivül, s a legmagasabb helyről is méltányolták érdemeit. A 44 hosszú éven át kiváló eredménnyel működött melegszívű pedagógust hálás tisztelőinek amaz őszinte jó kívánságával köszöntjük innen is, hogy a jól teljesített kötelesség érzete tegye boldoggá pihenése éveit.