Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1915

50 taurálta 1871-ben. A kép jobbsarkán levő virágdísz tőle való. Dorfmeister nevét 1708-as évszámmal ő írta a képre. A tévedés nyilvánvaló. Zwinz Károly bankhivatalnok birtokában szintén van egy Dorfmeisternek tulajdonított keteszt. Steiner festőművész restaurálta s a festékkezelésből megállapította Dorfmeisternek szerzőségét Sötét háttérből emelkedik ki a kereszt, rajta Krisztus teste. A test vonala, anatómiája, színe, az arc bensőséges, fájdalmas ábrázolása kiváló. A lepel szép cikk-cakkos redőzetlen jobb oldalra lebeg. A kép hangulatát legjobban annak a kis angyalnak az arca fejezi ki, aki ott ül a kereszt mellett s lehajtott fővel szomorkodik Igen kedves érzéssel teli szomorú gyermekarc. Meglepő, hogy a kereszt tövében térdeplő Magdolna arca semmi bánatot sem mutat, sőt üde, fiatalos szépségével, csinos gömbölyű arcával, hosszú szőke fürtjével, kitárt karjával, szép kezeivel, élénk színű kivágott ruházatával rontja a kereszt tövének bánatos hangulatát. Bouchernek, Watteaunak művészete a festői eljárásnak bizonyos forró levegőjével, a maga kecses, szeretetreméltó módján, a technikai készültség felülmúlhatatlan biztosságával az előkelők érzékies, ledér élete köré az eszményítés átlátszó fátylát szőtte, az erotikumot a művészet finom formáiba öntötte. Nem csoda, ha ez az irány az egyházi művészet terén jogos reactiót ébresztett. A szentek izzó-forró áhítatát, az aszketikus életeszmény legkiválóbb példáit tárta az egyházi művészet a szélsőségre hajló kor szeme elé. Rabembereknek a lelki szabadságért folytatott küzdelem hőseit mutatják be a festők. Ahol orgiákat ül a szabadosság, ott csak a megfékezett emberi akarat fölött diadalmaskodó királylelkek szállhatnak szembe megfelelő erővel az áradattal. A korszellem eme világánál jobban megértjük a XVIII. század ájtatossági képeit. Mikor Dorfmeister ilyenfajta megrendeléseket kapott, természetszerűleg fordult a vallásos művészet nagy mestereihez, a spanyolokhoz, Riberához, Zurbaranhoz, Murillóhoz. Kisebb és korai müvein nyomról-nyomra követhetjük e híres mesterek hatását. Legjobban a kismartoni ferencesek ebédeljenek Alkantarai sz. Pétert, sz. Ferencet és Páduai sz. Antalt ábrázoló képein látszik meg ez a hatás. (1770.) Alkantarai sz. Péter a világias renaissance korszak szülötte, de csak testben, lelke a magasztosult Istenkeresésnek él. Nem a szép föld és örömei, hanem a mennyei szépség vonzza. Ennek a rabja, ennek a szerelmese, ennek az apostola. Míg testét önmegtagadással öli, lelkét az áhitat izzítja egészen az elragadtatásig. Szigorú életét a sápadt csont- és bőrarcon jellemzi Dorfmeister. Kereszt előtt térdepel, de elragadtatásában már nem is ezt az egyszerű fakeresztet nézi, hanem azt, amelyet lelkében állított föl magának. Valami megrázó erő, mélység van ezen a képen, a főalakon, az arcon, rajt felejtjük szemeinket, észre se vesszük a koponyát s az ostort, a léleknek ezeket az ősi nevelőeszközeit. A barnás alapból kilépő kísérteties sárga színezés fokozza a képnek alaphangulatát. Hasonló hangulatú a sz. Ferenc-kép. Páduai sz. Antal képén már Murilló képeinek varázslatos természetfölöttiségével, színeinek mélységével, a felhő-