Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1915

44 Dorfmeister legszebb olajfestménye a katolikus Árvaház kápolnájának oltárképe. (21. ábra.) Tárgya a három királyok hódolata a kis Jézus előtt. A kor fokozott vallásos érzülete s gazdagsága, fényűzése verődik ki e képen. A valónak egyszerű ábrázolása már nem elégíti ki a művészt. A mennyei Atyának s a galamb képében ábrázolt Szentléleknek lebegő angyalok közt való szerepeltetése, a képnek égi és földi jelenetre való bontása, az égi és földi hatalmasok dicsőítésévé avatják a festményt. Meséje, szövege egyszerű. A boldogságos Szűz Mária, egy bájos, fiatal, törékeny, szende anya, fejét szeliden meghajtva bal kezével a kis Jézust fogja, jobbjával az ölében levő fehér takarót emeli. Fehér fátyla, rózsaszín és zöldes ruhája, a kis Jézus selymes fényű fehér takarója módot nyújt a festőnek élénk szinkezelésre. Szűz Mária emelvényen ülve, lábfejét keresztbetéve tartja a kis Jézust a hódoló küldöttség felé, mely a kép jobb sarkában helyezkedik el. Kelet kincseivel s hódoló szívvel jönnek. Benső imádás hatja át az agg királyt, ki térdre omolva, egész testében mélyen leborulva, öreg, kopaszodó fejét meghajtva nyújtja át arannyal, drágagyöngyökkel tele dobozát. Ruhája zöldes-szürke, palástja élénk piros, földre omló részét spanyol udvari divat szerint öltöztetett apród viszi, sárga ruhában, rövid nadrággal, fehér harisnyában. Tömjént hoz a büszke néger fejedelem, mirhát a harmadik. Körülöttük tolong a nép. Szűz Máriának a kép bal sarkában álló emelvényét három pásztor és Sz. József botra görnyedő alakja veszi körül. Ruhájuk színe kékes-szürke, piszkos-fehér, barna. Alul egy kis megkötözött ajándékbárányka fekszik. Fölöttük angyalok kara, felhők koszorúja közepette szelíd jósággal, lendületes magatartásban szemléli a mennyei Atya és a Szentlélek a Fiúnak dicsőségét. Az egész jelenetet már nem a középkori, ősi hagyományok értelmében fogja fel, nem a betlehemi istállóban jeleníti meg Dorfmeister; mellőzi az állatokat is — kivéve a báránykát, mely szalonokba is bebocsátást nyer, elveti a misztériumjátékok színpadát s márványoszlopokból álló építészeti keretet teremt a képnek. Valami híres palotaromot tesz meg betlehemi istállónak. Az elrendezés nagyon szerencsés; élvezi azt a szabadságot, amit a XVI11. század festészete a csoportok önálló megalkotásában kivívott magának. Míg a renaissance a kép középpontjába állítja a főalakokat, a bárok teljes szabadsággal jár el s csak a megfelelő egyensúlyozásról gondoskodik. Képünk négy különálló csoportra oszlik s ezt a négy csoportot Dorfmeister az átlók irányában a négy sarok táján helyezi el. Szűz Mária csoportja a kép bal sarkát, a három királyoké a kép jobb sarkát, az angyalok egyik csoportja a kép felső bal, a mennyei Atyáé a felső jobb sarkot foglalja le. De mégse esik a kép négy felé. A szemlélet egysége a változatosság mellett is megmarad. A földi és égi jelenetet szépen összefoglalja az oszlopos háttér, amelyet igx tényleges, szoros viszonyba hoz a cselekménnyel, de meg az isteni személyek figyelme, az angyalok öröme is a kis Jézus felé irányul; ide tart a királyok hódolata s a pásztorok áhitata s a Szent Szűz túláradó