Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1915

42 Érdekesen fűzte ehhez a művész a másik eseménynek, Szigetvár visszavételének ábrázolását. Balra, az előnyomuló törökök mögött, ott, ahol ez a rész egy lovas alakjával mintegy befejezésképen kiemelkedik, ellenkező irányú, de hasonló alakok következnek, úgy hogy az átmenet zökkenés s a szerkezeti egység megzavarása nélkül megy végbe Jellemző epizódokkal festi azután a várnak 1689 ben makacs ostromzárral és a helyőrségnek kiéheztetésével történt megvételét. A Szigetvár bevételéhez tartozó utólsó harcoló alakokhoz zárt csoport csatlakozik. Lófarkos hadijelvényt tartó török erőtlenül hanyatlik le ágaskodó lováról. Előtte egy másik török panaszosan égre emeli tekintetét, legelői sisakos, páncélos vitéz könnyű szerrel gyilkolhatja a megijedt törököket; egyik közülük lovával együtt a földre hanyatlik. A magasban angyal lebeg. Egyik kezében keresztet és babérágat tart, másik kezével kiutasító mozdulatot tesz : vége a török uralomnak, a bilincsek leoldódnak az édes anya képében ábrázolt kereszténység lábáról. Odább balra távlati eszközökkel ábrázolt várfalak tetején megjelenik a győzelmes vezér, arannyal gazdagon himzett ruhában, kezében parancsnoki bottal. Kísérőinek egyike megnyitja a falhoz láncolt, festőien ábrázolt, csaknem meztelen testű rab láncainak lakatját. A következő csoport a kemény harcok maradványait s a várból kivonuló törököket ábrázolja. Balra az utolsó csoport adja meg a befejezését az egész kompozíciónak. Ünnepélyes jelenet. Magas talapzaton álló oszlophoz támaszkodik a győztes hadvezér. Vecchi ezredes, aki Szigetvár ostromzárának vezetője volt. Sisakját és kardját babér övezi. Lábainál török fegyverek, hadi jelvények hevernek. Egyik lábával levágott török fejre lép. Magyar vitéz áll mellette a győztes had zászlajával. Előtte tisztes távolságban Hasszán bég térdel, ki a várat hosszas ellenállás után feladta. A háttérben magyar vitéz kenyeret nyújt az éhes törököknek. A kiéheztetésre s annak megszűntére emlékeztet az előtérben tengerit majszoló fiúcska és a kenyérrel telt nagy kosár. Közvetlen a főcsoport fölött Szűz Mária alakja lebeg, ki a győzteseket a kupola legfelső részén, ragyogó glóriában megjelenő Szentháromságnak oltalmába ajánlja. Minden mozgalmasság, elevenség, változatosság mellett is tervszerű, mélyen átgondolt a kupolafestmény megszerkesztése. A földi eseményeket hatásosan egészíti ki a mennyei alakok kara. Az időközben megromlott festményt 1907-ben a Műemlékek Országos Bizottságának vezetése mellett és anyagi segítségével Kern Péter festőművész, s soproni Szentlélek-templom restaurátora, frissítette föl. 1791-ben festette Dorfmeister a szombathelyi szeminárium egyik tantermének — egykor könyvtárának, lapos mennyezetképét, az Istennek szimbolikus ábrázolását körülvevő négy szentatyát. A kép mellékalakjaiból néhány festői öltözetű, lendületes tartású, jól megrajzolt alakot bemutatunk. (17.—18. ábra.) A tanterem előszobájának mennyezetén is van egy kisebb és jelentéktelenebb festmény, a Parnassus a Múzsákkal és a Pegasussal. — A székesegyház részére Szent István oltárképét festette. 1793-ban újra a zalamegyei kiskomáromi templomon dolgozik. Foly-