Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1915

36 is tipikusan dorfmeisteri a színezés. Páraszerü rózsaszínű hangulat ömlik át rajta, ez fogja össze á reálisabb szinekkel ábrázolt názáreti szoba s a bold. Szűz élénkebb szinekkel megfestett alakját, a mennyei jelenésnek légies tüneményét s a genre jelenetet. Így lesz a barok-idő a festői gondolatnak győzelme a szoborszerüségen. A XVI. századi római festészet színes szobrokat állit fel geometriai sorrendben a képeken, a felső itáliai iskolák, Leonardo, Correggio, Tizian, a szint az alakkal együtt kultiválták, a chiaroscuronak az alakokat kellett kidomborítani. A barok-idő megszabadult a plasztikus ideál, a szoborszerűségre való törekvés bilincsétől, teijesen sajátos, igazi festői utakon jár. Mindegyik iránynak megvan a maga szépsége s aki végigkíséri ezt a fejlődést, lehetetlen, hogy a barokfestészetnek ebben a mindent átható szelid szín és és fényhangulatában, páraszerű finomságában ne lelné gyönyörűségét. Ebben az irányban is mennyi változatot láttunk az alakok jellemzésére. Az áhítatos egyszerűség köréből egyszerre a fenségesbe csap át a művész géniusza a templom főhajójának legnagyobb, körátmetszetü menynyezetszakaszán. A bold. Szűz mennybemenetelének és megkoronázásának nagyszerű freskója előtt állunk. Szerkezete meglepően tökéletes, egységes. A középpontban emelkedik Mária erős alakja és körülötte majdnem mathematikai, geometriai rendben csoportosul a koronázó Szentháromság s az angyalok örvendező serege. A mennyezet közepén mély távlatot nyit a mester, a tekintet szinte a mennybe síklik. A kép alsó részét ugyanis sötétebb felhőkoszorúból alkotta meg, a tekintetet egyre ragyogóbb, csaknem vakító fényű felhőzetbe viszi, melynek gomolyagjai mögül kis szárnyas angyalfejek kandikálnak elő, hogy gyönyörködhessenek Szűz Mária megkoronázásának gyönyörű jelenetében. Mária egyszerű konvencionális bibliai kék ruhában van, uszályát angyalok hordozzák. Arcáról a tisztaság, a fenség, a megdicsőülés öröme sugárzik. Lábai a hold ezüstös karimáján nyugosznak. Az Atya jóságos aggastyán, földgömbbel, a Fiú erőteljes férfi kereszttel. Ök teszik Mária fejére a ragyogó csillagkoronát. A felette lebegő Szentlélek tetőzi be a nagyszerűen megalkotott piramidális csoportozatot. Szerkezeti szépsége, eget megnyitó távlata mellett ez lehetne Dorfmeister legszebb festménye, ha a restaurálás a finomságokat el nem tüntette volna. Pl. Mária alakjában van erő, de nincs meg a barokot jellemző könnyedség, hajlékonyság, úgyszintén a kép több angyalalakjáról is elmondható ez. A színezés azonban méltó a kompozíció eszméjének nagyszerűségéhez. A megvilágítás a megnyílt mennyből árad, széles fénykévék öntik el a felhőket s az alakokat. A fénynek fokozatos elhalása a távlatot roppantul mélyíti, emeli. Az erős, mély szinek csak Mária kék s Krisztus téglavörös színű ruháján vannak képviselve; kellemesen hatnak az Atya bő, redős ruhájának halvány zöldje s az angyalok finom zománcozású színei. A hibái mellett is nagyszerű kép igazán vérbeli barok-keretben nyer méltó kiegészítést. Mióta Michelangelo megfestette a Sixtus-kápolna mennyezetének monumentális freskóit, a teremtést, a bűnbeesést, a vizözönt s keretelésül a prófétákat és szibillákat, azóta a művészek sokszor felhasználták