Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1914

VI taságán, beszédének magyaros zamatán. Hazafias érzése sem volt lármás, de annál mélyebb. Jó iskolákba járt. Soha el nem felejtette cisztercita tanárait a székesfehérvári főgimnáziumból, melynek hat éven át volt tanulója. Még direktor korában is emlegette a fiatalabb történettanárok előtt, Vajda Ödönt, a későbbi zirci apátot, mint lehet hatni a fiatal lélekre. Majd egy évre Győrré, innét pedig (1872) a pannonhalmi ősi monostornak immár 900 éves hagyomáinak hatása alá került. Felszentelése után (1878) egy évig a rendi központban hitszónokoskodott. azután 1879—92 iga győri főgimnáziumban működött. Tiszta, szeplőtelen életű szerzetes és lelkiismeretes tanár volt. Szorgos gonddal képezte magát és tágkörű ismeretekre tett szert. Még fehérvári diák éveiből magával hozta érdeklődését a magyar irodalom iránt. Idősebb korában is mondogatta, valósággal ünnepet ül, ha nagy elfoglaltsága mellett időt szakíthat klasszikus íróink olvasására Jól ismerte szaktárgyát, a német irodalmat és figyelemmel kisérte a többi európai nagy nép szellemi életének fejlődését is. Szép könyvtárában megvoltak másik tárgyának, a filozófiának nevesebb képviselői is, s foglalkozott még zenével: szeretetét pedig a rajz iránt és járlasságát benne a szülői házból hozta magával és szaktárgyai mellett évtizedeken keresztül tanította a rajzoló geometriát. A pedagógiát tudományosan is művelte, és első irodalmi fellépése is e téren történt (Herbert neveléstudománya. Győri főg. Értesítői 1880—90. és külön lenyomatban, 1—110. 1. 8"). Nem volt úgynevezett »kedves« tanár. Ő maga rendkivüli gonddal készült óráira: nagyon világosan és szabatosan beszélt és ugyanazt kivánta diákjaitól is. Vasfegyelmet tartott, szigorú pontosságot, lelkiismeretességet követelt mindenkitől. Tanítványai kevésbbé szerették, de becsülték és nemes erkölcsi egyéniségének fegyelmező hatását életük végéig megőrzik. Nagyon komolyan vette tanítóhivatását s maga becsülte, tisztelte legjobban. Ebből magyarázható küzdelme a tanári magánórák eltörlése érdekében, s hogy e kérdés sikeres megoldást nyert a rend kebelében, az jórészt Pacher Donát érdeme. A magánéletben is ez a fegyelmezettség jellemezte, melyhez finom udvariasság járult embertársaival szemben. Volt valami tartózkodás benne, azonban szivesen fogadta a hozzá őszinte érzéssel közeledőt. Végtelenül ragaszkodó jóbarát tudott lenni. Egyenes, öntu-