Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1914

27 A renaissance a vonalak lendületét antik mesterektől tanulta, de valamivel megtoldotta, amit a klasszikus művészet nem birt akkora mértékben, eleven fantáziával, mely a renaissance művészetnek sokoldalúságot ad. Az egyes motívumokat felsorolni igazán lehetetlen. De mégis néhány nagy szeretettel alkalmazott formát megnevezünk, iiyenek az összes klasszikus épületdíszek, díszítési formák: girlandok, füzérek, fesztonok, gyümölcskoszoruk, kígyózó fonalak, gyöngysorok, tojás-dísz, könnycseppek, bőségszarúk, fegyverek, kandeláberek, géniuszok, griffek, sárkányok, maszkok, sasok, oroszlánok s a mesebeli állatok légiói. Legjellemzőbbek az arabeszkek. groteszkek. A XV. és XVI. században arabeszken értették a pilaszterek oldalát s a falsíkokat, mezőket, szalagokat betöltő díszeket. Feladatuk az volt, hogy a növényi díszt, a leveleket, a szárok összefonódását s hajlását finoman kiképezzék, az élő és élettelen világból vett díszítő részletekkel vegyítsék, vagy, ha az alapmotívum növény helyett valami trophäum, hogy a fegyvereket szellemesen csoportosítsák. Különösen a trophäumszerü arabeszkek voltak sürün alkalmazva. Bot vagy hasonló tárgy van a közepén, mely körül fegyverdarabok, paizsok, címerek, koszorúk, szalagok, maszkok (álarcok), emberi torzképek, állati arcok vannak ügyes csoportosításban. A groteszkek használata is nagyon elterjedt, sokszor egész falakat, boltozatot elborítottak vele. Az ősrómai groteszkeknek, a grották, halottas barlangok fantasztikus díszítéseinek tanulmányozása a XIV. sz. elején kezdődött. Ezekben a rajzoló technika és a fantázia még szabadabb játékot üz. Karakterisztikumuk a dekoratív festészet összekapcsolása a dekoratív szobrászattal, a stuccó. Mindenféle motívumnak csupa fantasztikus felvonultatása a természetből, az életből, a mitológiából és költészetből, a mesevilágból, az alkotó képzelem vagy az álom szövevényes birodalmából, a véletlen furcsa játékából, az emlékek világán át csapongó, a legmesszebb levő világokat összekapcsoló, egységesítő képzelődésből — megvetve a való világot, de mindent átitatva, éltetve, bearanyozva a szép, a bájos, a vidám festői hatás iránti mélységes érzékkel. A világ legszebb groteszkjeit Ráfael alkotta a Vatikán loggiáiban. Valamely stílusnak a legfontosabb esztétikai vonatkozásai közé tartozik az a mód, ahogyan az egyes motívumokat, különösen a növényieket kezeli és kidolgozza. A fontosabb stílusok meghatározott, sajátos, karakterisztikus stilizálással dolgoznak. A renaissance a levelek, virágok, gyümölcsök kidolgozásában hol a legnagyobb realitással jár el, hol meg idealizálással, stilizálással, „szinte az álomszerűen játszó káprázatig, páraszerüségig, lehelletszerüségig, másrészt meg a matematikai megkövülésig." mondja Burckhardt. Az idealizált alakok legtöbbször szőlőlevélhez, örökzöldhöz, babérhoz, liliomhoz hasonlítanak vagy akantushoz, de a legnagyobb változatban s minden elképzelhető fokozatban a legfinomabban játszó, kecsesen imbolygó növényszárakig, indákig. — A realizmusát nem úgy kell felfogni, mintha a művészi alkalmazás teljesen természetutánzás lett volna. Ez a legnagyobb ellenmondásban lenne a kor finom Ízlésével s a stílus esztétikai alaptörvé-