Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1913

A középkor műemlékei Sopronban. A román stílusról általában. Új korok új stílust teremtenek. Azok a mozgató erők, melyek a nyugatrómai birodalom bukása után lépnek a történelem színpadára, nemcsak névlegesen, de valóságosan is megteremtik a középkornak nevezett új időszakot. Mint az agg Simeon, az ószövetség utolsó képviselője, meglátva az újszövetség szerzőjét, a világ megváltóját, nyugodtan hunyta be szemeit, az elaggott, kiélt római birodalom is nyugodtan halhatott meg, hisz karjára vehette a következő korok művelődésének egyik leghivatottabb hordozóját. Azzal a búcsúcsókkal, melyet a vén birodalom az Egyház homlokára nyomott, átadta neki örökségképen szervezetét, törvénykönyveit, művészetét, irodalmát, mindenét, csak bűneit vitte sírba. Az Egyház első küzdelmeiben megacélosodva, szervezetében kialakulva, új vallási, erkölcsi, szellemi tartalmat, társadalmi irányt, a régi görög-római műveltséggel párosított keresztény kultúrát ad azoknak a népeknek, kik a népvándorlás zivataros küzdelmeiben fönnmaradva a magasabb műveltség hordozója előtt meghódoltak. Tehát az őskeresztény, latin kultura s a népvándorlási törzsek fiatalos, friss testi, szellemi ereje az a talaj, amelyből az új korszellem kisarjadzik s amelyből a művészi ihletnek új forrása fakad. De az egységes korszellem kialakulásához idő kellett. A nép vándorlási törzsek elhelyezkedésével járó mozgalmak, a térítés izgalmas, szent napjai még nem alkalmasak az egységes korszellem kialakulására, tehát a művészetek fejlődésére sem. Igaz, a szerzetesek építenek, festenek, faragnak, írnak szebbnélszebb kódexeket ebben a korban is, de ihletet még a hagyományból merítenek. Sőt mikor a római provinciák helyén önálló államok kezdenek kialakúlni, s ezeknek keretében a keresztény életideál és a pogány természeti ideál közti SZÍVÓS küzdelem zavaros hullámai elülnek, még Nagy Károly országában is úgy énekelt az egykorú szer-