Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1912
29 nak még ezzel sem szabad megelégednie, mert arra is kell gondolnia, hogy új épületet is kell nemsokára emelni az akadémia számára. Ha nem nézik mindezt, akkor az akadémia korcsszülöttként mindjárt születésekor halódik. De honnan szereznének ekkora jövedelmet? A szegény magyar hazának nincs ilyen kiadásokra közpénztára; s mivel az ország elei mindig fáztak ilyennek fölállításától, mivel az utolsó országgyűlésen sem tudtak ilyennek fölállításában megegyezni, azért bátran mondhatni, hogy a most élők szinte mind a föld alá kerülnek s nem látják az akadémiának még a kezdetét sem r ha az ország közpénztárától várják az alapítást. A hazának ifjúsága és annak sok kiváló tehetsége pedig ezalatt ezen magasabb iskola hiányában tovább is a mostaniakban hanyagolódik el és szűkölködik tovább is mindannak tudása nélkül, ami a többi népet a kormányzat közelébe viszi és magasabb műveltséghez segíti. Van ugyan az országban elég alapítvány az iskolás ifjúság számára; de az a bökkenő, hogy ezek mind a mostani iskoláknak szolgálnak; ezekben pedig, különösen a világiak számára állítottakban, a tudományoknak elemeivel ismerkedhetnek csak meg az ifjak. Amint aztán az iskolákból kikerülnek, nem igen visznek magukkal mást, mint a latin nyelvet és a bölcseletből szedett valamelyes okoskodást ; később aztán ügyvédhez vagy valami hivatalba kerülnek, szolgálatuk közben tanulnak még állam- és jogtudományi ismereteket, főként azonban a pörlekedésnek mesterségét sajátítják el, mellyel egymásnak kölcsönös megrontására törnek. Ez a rengeteg tudomány, melyet a magyar ifjú elérni szokott. Méltán bámul az ember, és csak a rendkívüli tehetségnek tulajdoníthatni, ha egyik-másik magyar ifjú magában még tovább erőlködik és annyira viszi, hogy nem érdemetlenül mondják tudományosan képzettnek. Mindebből nyilvánvaló, hogy nem épülhet akadémia, tehát nem is várhatni tudományos téren javulást, ha a királyasszony hathatósan nem segít. Segíthetne pedig két alappal is; mindkettő olyan, hogy nem veszítne velük sem a kincstár, sem az ország. Az első a Pázmány-alapítvány, a második valami lelkészettel össze nem kötött üres egyházi javadalom, amilyen például a földvári apátság, melyet az akadémia igazgatójának kellene adományozni azon jámbor kötelezettséggel, hogy a jövedelemnek nagyobb részét tartozik az ifjúság nevelésére, nevezetesen az akadémia szükségleteire fordítani. Pázmány Péter esztergomi érsek a szegényebb nemesség fiainak meg akarta könnyíteni a tanulást s 1624 nyarán az esztergomi érsekeknek járó pénzverési morzsalékból (pisetum) évi ötezer forintot rendelt egy Nagyszombatban épülő konviktusra, amelyben jezsuiták tanítják és nevelik a szegényebb nemesség sarjait. Az alapítványt VIII. Orbán pápa helybenhagyta, II. Ferdinánd királyunk minden izében megerősítette; működött is némi szüneteléssel egészen 1710-ig, amikor az évi pénz elmaradt; azóta az intézetnek nagyszombati háza üresen búslakodott. Fájt ez az ország rendeinek, azért kérték a királyasszonyt, adassa megint ezt az összeget s állíttassa föl belőle megint az intézetet; megvigasztalódva hallották aztán a rendek, hogy a királyasszony hajlik kérésükre, sőt a II. Ferdinándtól azon célra rendelt kétezer forintnyi kincstári segítséget is megadatja és királyi
