Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1912

10 hez és igyekezzék őket arra bírni, hogy alapítványokkal erősítsék és biztosítsák az intézetet; ilyformán megszégyeníthetné ellenségeit is. kik dús tevékenységében nem pusztán a közjónak szeretetét látják mozgatónak, mert így látnák és kénytelenek volnának belátni, hogy akkor is dolgozik az intézet javán, mikor abból az ő személyére semmi haszon sem árad; idővel aztán, mikor az intézet fönnmaradása már biztosítva van, bátran visszatérhet; intézetét pedig ne féltse, mert ők az ő távollétében jó barátokként fogják majd gondját viselni. Amit olyan nagyon szükségesnek tartott az intézet érdekében, amire olyan nagyon vágyódott s oly erélyesen törekedett, az apáti méltóság áll most akadéknak eléje visszatérő útjában a jó barátok meggyőződése szerint. Koptik, kelletlenül ugyan, de megadja magát; elmegy az intézet jóakaróihoz, hall sok biztató szót, Ígéretet is; amint visszatér ezen útjából Bécsbe, salzburgi barátjai még nem tanácsolják neki a visszatérést; arra határozza magát, hogy ellátogat a dömölki apátságba. Nyár elején, július 9 én, érkezik Dömölkre. Talál ott egy kis pusztaszerű helységet, tán száz lélek sem lakja, Kis- meg Pórdömölknek hívják rendesen, hogy megkülönböztessék a szomszéd nagyobb helységtől, Nagyvagy Nemesdömölktől. A kis falunak középpontja egy ősrégi, körülbelül ötszázéves kis templom, közelében néhány jobbágyház és még néhány egyszerű urasági épület, köztük a főapáttól ezelőtt tizenöt évvel emelt tömöttfalu és nádfödelü ház. Három rendtársat: Bánics Domonkos jószágkormányzót, Mórócz Bélát és Ujváry Móriczot találja ott. kik a falu és szomszédsága népének szolgálnak; az előbbi kettő a tömöttfalu és nádasfödelü házban lakik, az utóbbi a templom boltozata és tetőzete közé szorított két szobácskában, melyet a régiek „nagy és kis ház avagy cella" néven ismertek. Ujváry most kivonul belőlük s a másik két rendtárshoz megy, az apát húzódik a helyére. Csodálkozhatott a salzburgi, sanktlambrechti és neubergi nagyszerű kolostorokhoz és viszonyokhoz szokott szeme a dömölki kisszerűségen és elhagyatottságon; az emberek munkájának elmaradottsága mellett annál szebb az ő szemében Istennek munkája, a természet, a vidék, mely igazi paradicsomnak tetszik; meg van elégedve és jobban örül szűk otthonának, rejtett kis apátságának, mint akárhány más a maga nagy püspökségének. Első dolga a templomban rendezkedni: oltárt ékesít, ruhákat szerez; aztán épít a Mariazellből hozott Mária-szobrának a Ság hegyén kis hajlékot, ide járogat naponkint ájtatoskodni, idejének többi részét tudományos munkásságban költi el. Jámbor példáján buzdul a vidék; az apát után elsőnek zarándokol a sághegyi kis hajléknak Mária-szobrához Kenyeri falunak urasága, Gróf Cziráky, szinte egész családjával és jó sok néppel Szent Jakab napján, másnap már háromszáz ember tódul a szoborhoz ájtatoskodni; nemsokára unszolgatják az apátot, hogy a mariazellinek mintájára építsen kápolnát. Amilyennek ismerjük már az apátot, gondolhatjuk, hogy nem kellett őt ilyenre buzdítani; és csakugyan, már hetekkel előbb kereste meg Erdődy György grófot, hogy a Ság hegyen kápolnát építhessen; a gróf azonban, bár az Istenanya nem elfajult, hanem igazi fiának tudja és vallja