Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1910

5 nem lévén a közelben, a 36 méteres kerek toronyból — Runde Turmból — tekintettem át a várost s értettem meg, hol fér meg a körülbelül 600,000 ember. A város erősen be van építve, utcái kevés kivétellel szűkek, fásterülete aránylag kevés, kicsi. Feltűnőbb épület csak itt-ott mutatkozik. Sajátságosan színezik a várost a belsejébe futó kanálisok apró vitorlásaikkal. A kikötő, a mögötte elterülő tenger, amely tele van hintve erődítménnyé alakított apró szigetekkel, s a messzeségben éggel ölelkező svéd partok körvonalai lekötik figyelmemet. Szokásom befutni a várost, mert képét akarom. Kopenhágának van történeti stílje, van egységes jellege. Még az új bérpaloták építői is modern építészek: alkalmazkodnak a történeti stílhez, az egységes karakterhez. E stíl a dánok legnépszerűbb királyának, IV. Keresztélynek (1588—1648) szilárd anyagba rögzített izlése. A holland, északi renaissance stíl e város uralkodó stílje. Vörös téglavárosnak jegyeztem fel. Utcákat jártam be s mindenhol ugyanazt találtam : renaissance stílt, szerkezete mészkőből, vöröstéglával bélelve. A minta Rosenborg várkastély volt, IV. Keresztélynek kedves tartózkodáshelye, amely jelenleg a királyi család történeti muzeuma; itt van történeti ruházata, ékszerei, bútora, fegyverei, kincsei. E stílben építette Hans von Steenwinkel az 1640-ben befejezett festői Borsét, a dán főváros pénz- és kereskedő embereinek központját. Lehetetlen ez épületet észre nem venni már az 51 méter magas és sajátságosan font tornya miatt is. S ugyanebben a stílben alkotta meg Nyrop Márton az 1902-ben befejezett városházát, Kopenhága méltó büszkeségét. A homlokzata előtt lévő tér a város villamosainak kiinduló pontja és forgalom, előkelőség tekintetében is csak a Kongens Nytorv múlja felül. Itt áll a színházakban szinte túltengő város legnagyobb és legelőkelőbb színháza, a királyi opera. Nem tudom, a nemzet kicsiségével függ-e össze, de igazi nagy monumentális épület nincs e városban. Templomai szerények. A klasszikus stílben épült Frauenkirchet is alig keresné fel az idegen, ha oda nem vonzaná Thorwaldsen föltámadt Krisztusa és a templom két hosszában álló apostolok. Főtemploma Kopenhágának a francia Jardintől 1749-ben megkezdett Frederikskirche; nagyszerűnek indult az építkezés, de pénzhiány miatt ez is elég egyszerűvé lett. Más nyugati országok fővárosában a királyi vár, palota szokott nagy méreteivel, művészi és történeti jellegével látványul szolgálni, a dán királyi család vára — Kristiansborg — 1884-ben leégett és most is romokban van, alig észrevehetően dolgozgatnak rajta. A középületek közül a múzeumok vonják leginkább magukra a figyelmet. Nagyszámuk és gazdagságuk a dánok műveltségének fényes bizonyítéka-