Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1910

Soprontól Nordkapig. Tanítványaim! Ismerősökhöz szólok s így felesleges részleteznem a hírnek — kirándulunk — hatását. Még az osztály érzéketlenjeinek képe is kiderül, az ő lusta elméjükben is ezer terv, ezer gondolat cikázik. Az aluszékonynak vére felpezsdül, a korahajnalban induló vonatról lekésett deák is fehér holló. A kiránduláskor tapasztalt kitartásnak, érdeklődésnek pedig elismeréssel adózom. Megszokott környezetében dehogy birná ki az a csöppség azt a testi és szellemi munkát, amelyet kiránduláskor hajnaltól estig elvégez. Igaz, hogy a gyengébbje estére kelve elpilled és nem igen tudja a várakozó mamának elbeszélni, mi mindent látott, no és hogy mi mindent evett, de reggelre, jó alvás után, annál fürgébb nyelvecskéje, s ugyancsak iparkodik beszámolni tapasztalatairól, meglátott és meghallott érdekességekről. És ugy van rendjén, ha sokat, nagyon sokat tud elmondani, mert abból kitetszik, hogy sokat látott, sokat tapasztalt, már pedig a kirándulás célja a meglátás, a megtapasztalás. Egyik kirándulásomról akarok egyet-mást elmondani, de nem tehetem, hogy előbb egy fontos dologra fel ne hivjam figyelmetek. Azzal kezdem, hogy szinte nehezen tudom eldönteni, hogy a kirándulásaimat mikor élvezem a legjobban. Akkor-e, mikor Íróasztalomon térképek és Baedekerek közé temetkezve rájok előkészülök, utban-e, mikor az elképzelteket a valósággal felcserélgetem, vagy most, mikor emlékeimet felujítgatom. De tapasztalásból mondom, hogy az élvezet, az üröm az előkészülettel a legegyenesebb arányban áll. Szorgos előkészület nélkül soha útra ne kelj, mert a megbánás fulánkja lesz egész utad kísérője. Oka annyira kézzel fogható, hogy beszédre sem érdemes. Miért mégy idegen országba, városba, muzeumba? Hogy láss? Mit? Amit találomra találsz? Minden helynek megvan a sajátossága. De a szégyenkezéstől sem menekül meg az ilyen kocavadász. Sokszor a legnemesebb, legszebb, legritkább vad előtt állva kénytelen kérdezni, hogy mi ez? Az ember ugy örül,