Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1910

25 Félhónapi hajókázás után Throndjemben vasútra ültem, hogy a 753 kilométeres erdőségen át Uppsalaba jussak. Oda vitt a város ősi múltja, amelyből azonban csak keveset találtam. Királyi vára elpusztult, jelentéktelen kis épület áll helyén. Az egy csúcsíves dómja hirdeti még nagy arányával és szépségével a mult dicsőségét. Könyvtárát és a Codex Argenteust megtekintettem, hogy láttam legyen és hogy elmondhassam, hogy sötétpiros hártyaleveleit, arany kezdő, ezüst szövegbetüit én is láttam. Fáradtan érkeztem észak Párisába, Stockholmba. Félakkora mint Kopenhága, de hatásában nagyobb. Modern Stockholmnak minden porcikája. Ujak, modernek épületei, alig találni északi vonást, akárcsak Berlinnek utcáit rónnám. Utcái forgalmasak, nagyvárosi jellegűek. Jellegzetes vonást az ad Stockholmnak, hogy a dombok közé furakodott fjordnak olyan részén épült, hol az számos ágra szakadva szigeteket alkot. Stockholm jó részben alacsony sziklás szigeteken áll. A királyi vár környéke festői, a fjord, svédek fjärdnek mondják, kiszélesedik, partjai egyenetlen magassága sziklahátak s e sziklahátakon egyenetlen magasságban szebbnél szebb házak, paloták állnak. Amint épületeiben, ugy ruhászkodásban, modorban is elüt a svéd norvég testvérétől. Amint igaz, hogy Stockholm Páris, ép úgy igaz, hogy a svéd észak franciája, megjelenésben sikkes, elegáns. Végig néztem Stockholm látványosságait, a fényes királyi palota művészi berendezését, a képtárakat, a hires Nordisches Muzeumot, de ez már csak a jóllakot ember csipkedése volt. Negyvenhat órai ut után Trälieborg, Sassnitzen át fáradtan bár, de itthon voltam. És most, mikor utamat újra végig éltem, emlékeim hatása alatt én is azt mondom, amit egy első útjáról hazatérő soproni fiatalasszony mondott mamájának: Anyám, minden krajcáromat félrerakom, hogy újra útra kelhessek. Rczncr Tibold.