Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1909

14 reménytelen volt állapota. Régi baj, bélben támadt álképlet oltotta ki életét, de halálának közvetlen oka a hashártyalob volt. Csak egykét napig feküdt állandóan az ágyban, mig végre 1909. okt 27-én reggel 8 órakor az utolsó szentségekkel ellátva és az apostoli áldásban részesülve visszaadta tiszta lelkét Teremtőjének. Sajátságos találkozása a véletlennek, hogy 18 évvel halála előtt Vaszary Kolos primássá való kinevezése épen okt. 27-ről kelt és hogy okt. 31-én, tehát Fehér Ipoly temetése napján kapta meg elődje, aki e napon névünnepét üli, Szapáry Gyula gr. miniszterelnök üdvözlő táviratát. Temetése nagy alakjához méltó fénnyel, pompával történt Szerető rendtársain kivül ott állott koporsójánál egyetlen élő testvére Fehér Vincencia, továbbá ennek fia Gyurkovics József és leánya Zsuzsics Mihályné. A Tudomány Egyetem hittudományi karát és az Országos Pázmány Egyesületet dr. Dudek János prodekán, a Tudományos Akadémiát Kollánvi Ferenc jáki apát, Vaszary Kolos hercegprímást dr. Kohl Medárd felszent, püspök képviselte. Küldöttségileg „ vettek részt temetésén azon vármegyék és városok, melyek a renddel közelebbi viszonyban állanak. A temetést Széchenyi Miklós gr. győri püspök végezte. A gyászmise után a püspök Halbik Cyprián, Francsics Norbert, Kroller Miksa és Wagner Lőrinc bencés apátokkal beszentelte a holttestet, azután pedig koporsóját nagynevű elődjének, Kruesz Krizosztomnak, a pannonhalmi székesegyház újjáépítőjének sírjával szemben ásott sírban helyezték végső pihenő helyére. Temetés után Burány Gergely csornai prépost-kanonok mondta a szokásos Glorioziumot. * Megilletődve álljuk körül sírját, mert érezzük, hogy társadalmi életünknek, napjaink közképének egyik kiemelkedő tényezője mint valami szilárd oszlop, tartó erő roppant össze halálával. Nehéz volna eldönteni, hogy pályájának melyik szakában szerzett több érdemet. Bennünket, itthagyott rendtársait, leginkább főapáti tevékenységével kötelezett hálára, de mint tanár is követésre méltó példát adott, hogy akik nemcsak az iskola, hanem az élet számára is nevelünk, akik irodalmi, társadalmi téren, elméletben, gyakorlatban egyházunk, hazánk javára afärjuk érvényesíteni tehetségünket, őt kövessük.