Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1905

21 Benczúr, »Vajk keresztelésének« hü utánzata díszíti, a fehér márványoltár fölötti üvegfestményen pedig Szt István Szűz Máriának ajánlja föl a koronát. A szép keresztfolyosóról a főapát lakosztálya mellett elhaladva, az impozáns ebédlőterembe értünk. Ez a Jmrokksiílnek--nagyon szép képvi­selője. Merész bolthajtásával két emeletnyi magasságot foglal el ez az innen-onnan kétszáz_éves-művészi alkotás. Alkotása éppen abba az időbe esik, amikor a Dunántúlon neves művészek teremtették barokkstílü müveiket. A török uralom megszűnése hazánkban összeesik a barokképítéssel. A megrongált épületeket ezen stílben kezdik restaurálni, vagy ujakat emelni. A stukkó, a márványburkolat, faliképek, oltárképek elégítik ki a fokozott kívánalmakat. Az építészek és díszítőművészek nevei legnagyobb­részt ismeretlenek. Ekkor dolgoznak Altomonte Bertalan (a hires Szent Flórián és Admont apátságok könyvtárainak dis7Ítője), Maulbertsch Antal, Dorfmeister István, Tróger Pál, Winterhalter János, Palkó Ferenc Gáspár, aki Eszterházy hercegnek volt az udvari festője. Pannonhalma főapáti székébe 1722-ben egy hatalmas egyéniség, Sajghó Benedek került. Amint naplójából láthatni, az apáti szék elfogla­lása után csakhamar nagy építkezésekbe fogott. Megépítette a pannon­halmi várépület keleti és északi szárnyát egészen a mostani könyvtár­épület sarkáig, amely részbe az ebédlőterem is esik. Magát a termet 1734-ben pünkösd vasárnap előeseéjén áldotta meg a főapát és a monostor lakói pünkösd napján étkeztek első alkalommal a fényes teremben. A nagyarányú termet a festőművész a műépítésszel egyetértőleg díszítette, azaz az építész felfogásának megfelelőleg. Amit az építész meg­alkotott építőanyagból ugyanazt a festő megalkotta festékeiből. Termet rajzolt bele a terembe. Az építész keletfelé négy óriási ablakkal törte meg a falat és hasonló arányúval a déli és északi falnak keletivel kap­csolódó részét. Máshova az építész ablakot nem helyezhetett, hiszen az ebédlőterem csak része az egész épületnek, amelyből csak valamivel job­ban ugrik ki az utóbb említett ablak széleségénél. Amiben az építész akadályozva volt, nem volt akadályozva a festő. A festő koncepciójában számolt a kész teremmel, de azután akadályozva nem lévén, harmonikusan vitte keresztül tervét. 6 szintén az építész által létesített teremhez simuló termet alkotott, melynek bolfozata nem lalakon, hanem pilléreken nyugszik. A pillérközök természetes mezőül kínálkoztak

Next

/
Oldalképek
Tartalom