Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1905

16 tűkben általán keresztalakot képeznek. A pillérek ékítményei oly érdekes eltéréseket képeznek, hogy egyik sem egyezik a másikkal. Az oszlopzat attikai; a szegletlevelek liliomot és állatalakokat tüntetnek fel. A boltozat hat részre osztott ívezetekből — boltsüvegekből — áll. A diagonalgerincek oszlopcsomókon nyugosznak. Az oszlopcsomók több helyen emberfő vagy gazdag levélékítményü gyámkövekkel vannak ellátva. A íőhajónak hátsó részét Storno építette át a régibb előrészek mintájára s bár az arányok nem tőle függtek, az összhangzatot sikerült létrehoznia. A tőhajó déli oldalán öt ablak látható, melyen az egyház öt parancsa van üvegfestményekben szemléltetve. Az átellenben levő északi oldal falai kockakövekből tömören emelkednek fel s az ablakok helyein régi, keskeny, csűcsives fülkék nyilnak az éjszaki oldalhajó padlására. A falfestmények négy ciklusra oszthatók. A torony alatti legújabb rész három mezőben a teremtést, a szombat megünneplését és a bűnbeesést jelképezi. A mezőket elválasztó íveken a zodiakus 12 jegye látható. A főhajó újabb részének képei az Üdvözítőre vonatkozó ó-testamentumi jelképeket szemléltetik : Mózest a csipkebokorban, Melchisedechet, (a kisebb boltsüvegekben), a három ifjút a kemencében, a rézkígyót, Jónást a cethallal és Illést a tüzes szekéren. A régi főhajó boltozatára festett öt nagyobb és tíz kisebb kép az új-szövetség főbb eseményeit ábrázolja. A Megváltó születését, megkeresztelését, színváltozását, az utolsó vacsorát és az Úr mennybemenetelét; a tíz kisebb kép a nagyobbaknak kiegészítését képezik. A diadalíven Krisztus mint világbíró tűnik fel. A szentély boltivezeteiben stilizált angyal-alakok, cherubok és szeráfok képei lebegnek. A szentély oldalainak négy holdját nagy Szent Gergely, Szent Anselm, Szent Bonifác és Venerabiiis Beda bencésrendü egyházatyák nagy medaillon-frescói ékítik, így a falfestmények az emberiség történetét és megváltását, a küzdő, szenvedő és győzelmes egyházat szemléltetik. A szentély fődíszét a mennyezetes, ú. n. ciboriumoltár teszi. Négy vöröses salzburgi márványoszlopon nyugszik a libanoni cédrusfából faragott mennyezet. Ez alatt szintén salzburgi márványból négy oszlopon nyugvó oltárasztal áll, melyen az alakok tűzben aranyozott bronzból valók. A föhajót nem kevésbbé emeli a szószék, mely szintén márványból való és a hangvető, mely ugyancsak libanoni cédrusfából van faragva. A mellékhajókat a.XIV^százádban a szentély hosszában megnyújtották és ezáltal a tengelyek elferdülése jött létre, de ezt csak gyakorolt